Seite - 293 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

293 a mostani Strossmayer-sétatéren a gymnasium helyén állt, s még a múlt században is főherczegi palotának nevezték. Ezenkívül Zágráb a közép-korban pénzverő-hely volt Szlavónia külön érczpénze számára. De mindezek mellett Zágráb, mint Horvátország fővárosa, csak a XIX. században emelkedett különös fontosságra. Az illyr mozgalom azonnal a politikai és művelődési érdekek fő fészkévé tette Zágrábot. Az illyr moz- galom után (l 850) a három község: Gradéc, a Káptalan-város és Újfalu egyetlen egy Zágráb szabad királyi várossá egyesíttetett, mi megteremté a város üdvös anyagi fejlődésének alapját. Máskülönben az absolutismus tíz esztendejében Zágráb nem igen emelkedett. Csak az új alkotmányos időszak beköszönte, a Magyarországgal való kiegyezés hozott új életet és új erőt a városba. Lassanként átalakulás állt be jellegében; papi városból mindinkább hivatalnok- várossá lett s a legújabb időben olyan tünetek is mutatkoznak, melyek remélni engedik, hogy iparos-várossá is fejlődik. A püspökségnek érsekséggé való emelése (1850), mely Horvátországot egyházi tekintetben elkülönítette Magyarországtól s önálló érseki tartománynyá tette, nem állíthatta vissza a papság egykori felsőbbségét. Egyébiránt a fő papság a XIX. században is sokat tett Zágrábért. Elég említeni a nagyszerű Maximir-parkot, melyet először Vrhovac Miksa püspök (1787—1827) alakított egy erdőből s nyitott meg a közönségnek, de teljes szépségében csak Haulik érsek (1837 —1869) fejlesztette ki nagy költséggel. A parkot ma már nem ápolják úgy, mint akkor, de azért még mindig kedvelt kiránduló helye a zágrábiaknak. Az építkező tevékenység az utóbbi két-három évtizedben nagyon élénk volt; akkor keletkeztek az új színház, különféle iskolák, templomok (renová- lások), laktanyák, az államvasúti pályaház a gépgyárral, számos magánház és gyár, köztük a légszeszgyár (1862), a bőrgyár (1869), a parkettgyár, a gőzmalom, a sörház, a papírgyár, stb. Mindez azonban még nem elég ahhoz, hogy Zágrábot fontos gyári és kereskedelmi várossá avassa. Zágrábnak a XIX. század végén a helyőrséggel együtt mintegy 60.000 lakosa lehet, de már is olyan, mintha 100.000 főnyi lakosságú város volna. Nem csupán a mai nagyvárosi intézmények, minők a vízvezeték (1878 óta), a légszeszvilágítás, a kitűnő csatornázás, az aszfalt-burkolat, a lóvasút, a fényűzően fölszerelt vendéglők és kávéházak kölcsönöznek Zágrábnak nagy- városi külsőt, hanem az egyetemes, élénk művelődési élet is köz-emlékeivel és intézeteivel, derék lakóinak élénk mozgalmassága és műízlése, és egységes európai stílben való építkezésein a csaknem túlságig menő fényűzés. Mindez