Seite - 299 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

299 tárúl elénk, a mely megint teljesen más, mint a plasei és tersattói. Magasba meredő, majdnem egészen kopár hegyek Övében paradicsomi kiességű mező terűi, a Grobniőko polje, a mely áradáskor részben időszaki tóvá változik. E tó vízéhez régente, mikor a hegyeket még erdők borították, lejártak a szarvasok, hogy szomjukat oltsák. Még ma is Jelensko polje (Szarvasmező) a mezőség e részének neve. A hosszan elnyúlt Hum magaslat választja el A grobniki várrom. e részt a magasabban fekvő másiktól, a mely ökölnyi kövekkel van tele hintve, míg fölebb a hegység felé már valóságos kősivataggá változik. A grobniki mező termékeny része virúló helységeivel, napsütötte fehérlő útjaival, kies ligeteivel, buján zöldelő vetéseivel s aránylag dús bőségű vizeivel e sziklás zordon környék közepette igazán olyan, mint a délibáb varázslatos képe a sivatagon. Valószínű, hogy hajdan őserdők övezte hegyi tó volt, a melynek a vize lassanként útat vájt magának a szivacsos mészkőben, hogy utóbb a tengerparton, vagy a tenger színe alatt előtörő forrásokban bugyogjon elő. A grobniki mezőt övező hegyek az Obru£-csoportban 1400 méternyi magasságig emelkednek, a hol a szakadékok és karszt-tölcsérek (ponikve) 88*