Seite - 300 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

300 mélyén őrökhó található. Különösen szakadozott a „Pakleno", vagyis a „Pokol vidéke". E magaslatoknak a törpe fenyő (Pinus montana) s még egyéb havasi növény egészen alpesi jelleget ád. A grobniki mezőn, mint az egész Tengerparton is, zord éjszaki szélviharok dúlnak, a mióta e tájakon az erdőket kipusztították. Ez okból a nyájas tekintetű házak itt is csöves téglával födvék s gyakran köveket is raknak nehezékül a tetőkre. Ha itt a bóra egy-egy szénakazalba kap, úgy szétszólja, mint a polyvát, sőt a földet is fölvájja s egész Isztriáig söpri le. A monda a grobniki mezőn vívatja a tatárok elleni döntő ütközetet, s azt beszéli, hogy benne a horvátok mentették meg IV. Béla életét és koronáját. Az ősrégi falnak, a mely Fiúmétól a RjeCina mentén egész a krajnai Nanosig követhető, még láthatók a nyomai Lopaőánál és Jelenjénél, továbbá a bukovói szorosban. E fal kora még nincsen kiderítve; némelyek a liburnok és japodok határfalának, mások római műnek tartják. Grobniktól keletre Cerniken át jó úton érjük el a kukuljanovói időszaki tavat (Kukuljansko jezero). A vízhiány a Tengerpartnak nagy istencsapása. Kukuljanovo, e mintegy 1OOO lelket számláló község, ivó- és használati vizét egy pocsolyából meríti, a mely nyaranta akárhányszor kiszárad. Ilyenkor alakosság Buccariba kénytelen lemenni vízért s 16—18 krajczárt is fizetnek csebernyiért. E vízszükség idején valóban több a bor, mint a víz a községben. A kukuljanovói időszaki tó ama jellemző, kettős tölcsér alakú, kerek ponikvék egyikének a fenekén fekszik, a mely 1500 méter átmérőjű és 300 méter mély. Az egész mélyedés olyankor, a mikor a víz a levezető üregeken keresztül eltűnt, szép virúló oázhoz hasonló, a melyen mindenféle hasznos növény mellett a „ponikvarica" nevű nárczisz és a népnél „kigyóorsó" nevezetű muskátjáczint díszlik. Kukuljanovótól köves út visz Skriljevóba, a mely az említett falutól különvált község. Innen Sv. Kuzamhz, a buccarii öböl legfelső szélén álló takaros helységbe jutunk. Ettől nyugatra messze elnyúlik a kies Draga falu, a melynek szőleiben az egész Tengerparton igen jó hírnevű bor terem. Draga a Tengerpart egyik legélénkebb községe. A Martinsíica patak mentén, a melynek néha reggeltől estére elapad a vize, köves úton Martinschizzába, vagy horvátosan Martinsíicába érünk. Nevét e község az 1445-ben épült Szent Márton-templomtól kapta. Itt a tenger közelében malmok állanak, melyeket a sziklából teljes erővel előtörő patak hajt. Martinschizzában van a tengerész-kórház, s ott tartják szükség esetén a törvény szabta vesztegzárat is. Az út innen Kostrena Sv. Luciába