Seite - 302 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

302 kígyódzva emelkedik Sv. Kuzamba. A város többi útczái, a melyek az egyes lépcsőfokokat és tereket összekötik, igen meredek, roszúl kövezett keskeny ösvények; egészen olyanok, mint az olasz hegyi városokéi. A házak kivűlről elég takarosak, de majdnem kivétel nélkül igen kicsiny, alacsony, apró ablakú szobából állanak. A város közelében a tengerbe épített emelt téren a tengerészeti iskola épülete áll, a mely czéljához képest nagyon szűk. Közelében emelkedik az 1668-ból való régi Szent Margit-egyház. Mindjárt mellette lankásan a tenger felé ereszkedő partrészek következnek, a melyeken valaha igen sok hajót építettek. Ma itt magas létrák meredeznek, a melyeken a tinnhalászok órák hosszat elülnek az izzó nap hevében, lesve a tinnhal érkezését. Néha-néha egy-egy óriási czápa is akad a hálójukba. A buccarii völgyből a Sv. Kuzam magaslatára vezető út felé van a csinos berendezésű fürdő, mely a czápák ellen védettebb, mint bármely más a Tenger- parton. Az „ Artac" erdőcske mindjárt hozzája csatlakozik. A partszél mentén visszatérve, az öböl ívalakú hajlásának a közepe táján a városi villamossági telephez érünk, a melynek gépeit nagyrészt a város alatt a sziklából kibugyogó édesvizű forrás hajtja. Ennek vizét tág medenczében fogják föl s aztán a hajtó- kerekekre vezetik. Csakhogy a nyári hónapokban a víz néha nagyon gyéren csörgedez. A partszél mentén a kikötő ívének a másik végére érünk, a mely árnyékos fasorral van beültetve. Itt fakad a másik, Stienica nevű bő forrás, a melynek kitűnő ivóvize nyáron 7.2° R. E tájat csak kevéssé élénkíti az itteni néhány üzlet és bolti helyiség. Lejebb a part mentén aztán néhány raktár, a gőzhajók kikötője és a tengerésziskola yachtjának a telelő állomása következik. A parttól nem messze v emelkedik a hegy lejtőjén a nemzeti olvasóegyesűlet (Citaonica) épülete, a melyben hangverseny-terem és kis színház is van. Ez a helyi társasélet gócz- pontja, s a berendezése bár egyszerű, de ízléses. Visszafordúlva és a magaslatra fölmenve a tengerészek régi templomához, az 1666-ban épült Maria delporto*hoz érünk, a melyben a lakosok útra- kelésük előtt és szerencsés hazaérkezésük után szoktak imádkozni. Nem messze tőle a buccarii temető terűi. A régi Lokaj-útczán fölmenve, a felső városba jutunk, még pedig annak első nagyobb lépcsőfokára, a Zagrada dolnjára. Itt még van valamicske élet, legalább a nap némely óráiban, de már itt is a romváros küszöbén vagyunk. A házak között szőlők kezdődnek. A házak maguk elhagyottan, borostyánnal