Seite - 307 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

307 ügyesen úgy helyezik el, hogy a tinnhalseregnek bele kell mennie. Akkor aztán az a fő teendő, hogy a hálót idejében összevonják, hogy a halak vissza ne fordúlhassanak. A mint tehát az őr észrevette, hogy a halak a háló körén belül vannak, lármát üt s a többi halászokkal együtt készen tartott köveket dobál a tengerbe, hogy a halakat még beljebb űzzék. Ha ügyetlenül viselkedett és nem volt éber, kézzelfogható fenyítésre lehet kilátása. Holdas éjjeleken jelző- hálót kell kifeszíteni, a melybe a hal beleütődik, a mi jelűi szol- gál, hogy a fogóhálóba kerítsék. A halászok 14—16 méter magas lajtorján kosáralakú állványon két-két óráig állanak őrt, azután fölváltják őket. Bámulatra méltó, hogy akkora magasságból nem- csak a tinnhalakat, hanem a leg- kisebb halacskákat, sőt a tenger- fenekén mozgó tengeri rózsákat és tengeri sült is észreveszik. Egyikük a gazda, az tizeti a többit; a „strata" nevű nagy háló közös tulajdon; az összes többi hálók és csónakok, rend- szerint egy hosszabb és egy kurtább, a gazda tulajdonát teszik. A halászok minden 500 kilogrammtól 35 forintot kapnak, azonkivűl a tinnhalak beleit és „ , , A portorei Frangepan-var árkádos udvara. az összes apróbb halakat. A buccarizzai öblöt a portoréitői egy kopár sziklás hegy, a Gavranic választja el. A buccarizzai völgyből fölfelé haladva, a dús növényzetű KlanCinába érünk, a hol a Lokvica-barlangban iható víz fakad. Szemben áll v'ele a Sv. Trojica-templom s följebb Hreljin várrom. Ha pedig Buccarizzából, a helyett, hogy a völgyön át mennénk föl, bárkán kerüljük meg a Gavraniéot, Por tori ba (Kraljevica) érkezünk, a hová a szárazföldön meredek, de szép út vezet. Közelében három római mérföld- 39*