Seite - 308 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

308 követ találtak, melyek ma a zágrábi múzeumban láthatók. Ezek egyike M. Annius Florianus uralkodása idejéből való, s az egyetlen ez időből fön- maradt ilyen emlék. Portoré messzire ellátszó ismertetője a jó karban lévő Novigrad vár, melyet a jezsuiták megvásároltak és igen szépen kitataroztattak. Körfala 87 méter hosszú és 66 méter széles. A vár maga 44 méter hosszú, 36 méter széles és 9 méter magas. Kerek tornyai 13 méter magasak, az átmérőjük 6 méteres. Van benne két emeletre elosztva 68 szoba. Belül szép árkádos udvar s az udvar közepén kitűnő víztartó van, a melynek a káváján a Zrínyiek és a Frangepánok czímere látható. Az első emelet tág csarnokaiban még épek a fekete márványból faragott ajtófelek s az ajtók szemöldöke fölötti mellszobrok. Az éjszaki és a nyugati torony között levő terem 13 méter hosszú és 5 méter széles. A vár némely részeihez a mondában nevezetes emlékek fűződnek. Portorének különben még egy Zrinyi-féle kastélya is van a Szent Miklós- egyház, a mai plebánia-templom közelében. Ennek az udvari arkádjai azonban részint be vannak falazva, részint pedig át vannak alakítva, s csak a víztartó kőkávája van még meg eredeti alakjában, a melyet szintén a Zrínyiek czímere díszít. Alatta e fölírás olvasható: C. P. A. Z. 1651. A második udvar teljesen újjá van építve. Az egész épület, a melyben 90 szoba van, különféle gyakorlati czélokra szolgál. A mai templom valamikor a Zrínyiek sóraktára volt, a kik itt halmozták föl a Buccariban, Buccarizzában, Cirkvenicában, Selcében és Noviban termelt sót, s innen szállították azt, valamint a íabari bányászati termékeket Isztriába, a szigetekre, sőt Olasz- országba is. A templom és a vár előtt terűi el a szerény kis városi sétatér, a mely kivált hűvösebb nyári estéken népes. A főbb sétaútak azonban a Buccarizzába és a Plase felé vezetők. A portoréi tengeri fürdő jelessége az, hogy a sósvíz a Quarneróból teljes erővel áramlik feléje, s hogy többnyire kellemes üde tengeri szellő fúj az öbölben. Valaha számot tevő hajóépítő műhelyek voltak itt. l^ágyon kedvező fekvésű helyiségeik még ma is megvannak, de teljesen elhanyagolt állapotban. A raktárak düledeznek s részben már lebontás czéljára el is adták őket. A hajóács-mesterséget tanúit belföldi munkássereg foglal- kozás híján vándorbotot vett a kezébe. A III. (VI.) Károly alatt 1720-ban emelt kikötőépítmények nagyrészt megvannak még, s a rakpartokon a hajók lekötésére használt régi ágyúk,