Seite - 312 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

312 van, a mely egész Isztriáig és Dalmácziáig ismeretes. Legkiválóbb zsák- mányuk a tinnhal, a lokarda, a Merlticius vulgaris, a Scomber colias, továbbá a Clupea pilchardus és a Clupea sardina szardella-fajok. 1892-ben 147 halásznak 21 bárkája és 128 hálója volt összesen 20.900 forint értékben, összesen 23.296 korona értékű 30.217 kilogramm halat fogtak. A lokarda fogás egymaga néha 70 métermázsányi volt, a mivel az egész Tengerpartot és a fiumei piaczot elárasztották. 1885 május havában Veglia sziget közelében egy hálóval 10.000 lokardát fogtak. 1899-ben a lokardák egészen elmaradtak. Nagy becse van a Clupea papaiina fajnak is, a melyből néha 50.000 kilogrammot is fognak, úgy, hogy egy kilónak az ára 6, 4, sőt 2 krajczárra is leszáll, a mi kiváló szerencsének mondható, minthogy ilyenkor a lakosság meg van mentve téli élelmének a gondjától. A tengerparti lakók ugyanis minden fajta halat besózva hordóba raknak el s gyakran majdnem pusztán e készletből élnek. Buccari és környéke némely évben mintegy 120.000 kilo besózott halat fogyaszt. Cirkvenica földje nagyon köves, de azért itt is életet varázsolt az emberi szorgalom a meddő sziklára. Cirkvenica borát igen becsülik; a neve „koludar", a mi a pálos szerzetesekre emlékeztet, kik itt a szőlőmívelést meghonosították. Kertek és egyéb ültetvények gyönyörködtetik a szemet, s a szép növényzet helyenként egészen délvidéki színezetet ád a tájnak. Cirkvenicából Zengg felé hajózva Selcéig igen szép a part képe. Itt virul a horvát Tengerpart leg- nagyobb és legszebb olajfa-berke. A közeli Selce az éjszaki szelek ellen még védettebb, mint Cirkvenica; a hajók és bárkák örömestebb is látogatják kikötőjét, mint amazt. Egy órai hajózás után Aíoviba érünk. Ez a horvát Tengerpart legvonzóbb képű városa. A táj összhangzatos vonalai, a sziklatömbökre festői szépséggel odatelepedett város és a jó kikötő remek egészszé olvadnak egybe. A városka ma 1300 lakost számlál, s nincs is városias közigazgatása; valamikor a modrusi püspökök székhelye volt, a míg ez egyházmegyét a zenggivel nem egyesítették. A régi modrusi püspökség emléke jelenleg csak széküresedés esetén elevenül föl, a mennyiben ilyenkor Noviba külön püspöki helyettest neveznek ki. A Szent Fülöp és Jakab nevét viselő egykori székesegyház nemes alakjáról és szép oltárairól nevezetes. Három püspök tetemei nyugszanak benne: Kristófé, a ki 1493-ban, mikor a törökök Modrust meghódították, ide menekült előlük; továbbá Kabalin (-J- 1779) és Jezií Iván (-J- 1883) püspököké, kik mind a ketten novi-i születésűek voltak. Kabalin