Seite - 359 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

359 A fönsíkot határoló vagy részben átmetsző hegység tele van töbörök- kel, mélységekkel, szorosokkal, medenczékkel, tölcsérekkel, barlangokkal és nehezen áthatolható szorulatokkal. Gyakran nagy területen hangánál egyéb nem nő (Calluna vulgaris), a melynek horvát nevétől (vriesak) az ilyen helyeket a nép vristinának nevezi. De az ember a természettel vívott harczában még itt is győzedelmes- kedik és a talajt nagyobb termékenységre kényszeríti. Az elhintett nyirfamag alig hogy kikelt, már is üde nyírfaligetek virulnak a puszta síkon, többnyire a házak körűi. A hanga virágzásakor a vristinákat egészen ellepik a méhek; a méhészet ugyanis igen fejlett; a karszttöltésekben vad méhek is tenyésznek. A likai méz igen zamatos és finom, s azért nagyon keresett; sokat is szállítanak belőle a külföldre. És ha tán sok is a kevéssé vagy egészen terméketlen föld, mindamellett a hol csak egy kis termőréteg akad, mindenféle gabonanemű, hüvelyes vetemény és zöldség megterem benne. A nedvesebb terűleteken, ott tudniillik, a hol a folyók inkább lapályon, mint gyakran igen mély kőmedenczékben folynak, zöldelő rétség is akad. Egyébként a likai ember a síkon is meredező sziklák közt, továbbá hegyoldalakon és lejtőkön gyűjtögeti össze csekély, de illatos, puha szénáját. A folyók és patakok vize szép tiszta és hideg, a melyben sok a pisztráng és a rák. A budaki hídról nyugatra láthatók a még mindig jobbára kopasz pazaristei hegyek fogazott csúcsai s mögöttük a Velebit magas orma. A Velibit éjszaki oldala szépen be van fásúlva, csak a csúcsa körűi kopasz és olykor egész júniusig hóval födött. Már messziről kivehetők a hosszan elnyúló és csak Carlopago körűi alacsonyodó hegység vadúl szétszakgatott, kihegyezett és kifogazott falai és tátongó mélyedései. A Gospicból Carlopagóba vezető úton levő hegynyereg Ostarije mellett két részre, egy kelet-délkeleti és egy éjszak- éjszaknyugati félre, osztja; amaz Zenggig, emez a Zermanjáig nyúlik. Keleti lejtői kevésbbé meredekekés erdősek. A Velebit a horvát hegyvidék délnyugati szegélyét alkotja és íoio méter középmagasságra emelkedik. Kelet-délkeleti felének legmagasabb csúcsai a VisoCica (1619 méter), a Viseruna (1623 méter), a Sveto brdo (Monté santo, 1753 méter), a Vaganski vrh (1758 méter), a Mali (1738 méter) és a Veliki Malovan (l 760 méter). Ez utóbbi Horvátország legmagasabb orma; közelében van a Babino jezero tó. Alacsonyabb tetők: a Goli vrh (1639 méter) és a Poíiteljski vrh (1551 méter). Ez a rész alkotja a határt Horvátország és Dalmáczia között, míg az éjszaknyugati Gospté és Carlopago között emelkedik. A két fél között mély medenczék, szakadékok