Seite - 363 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

363 kelést erőszakos és súlyos eszközökkel hamar elnyomták ugyan, de a szigor rosz vért szült. Büntetésül Lovinac nevét Szent-Mihályra, és a fölkelésben szintén részt vett Bruvno faluét Szent-Péterre változtatták; csak jóval később kapták vissza ősi nevűket. A Srnopas, Goli vrh és a Risnjak közé ékelt területen aztán már nincs is tulajdonképeni nagyobb falu. A Risnjak lejtői kopasz, rétegenként egymásra rakódott sziklatömegek, a melyeken egy fű szál sem látható. Csak a tiszta vizű RiCica patak tesz némileg megnyugtató hatást. A puszta követ csak Graíacnál váltja föl ismét zöldelő gyep. Graöac, felső Lika fő helye, a kő- mederben folydogáló tiszta Otuía mellett, a mely Bruvno közelében, Graíactól éjszakra napfényre kerülvén, alighogy kilép a völgyből, ismét a föld alá bújik. Graíac 560 méter magasan fekszik a tenger színe fölött, a Resnik és a Kokirna hegyhátak alján. Éghajlata jóval enyhébb, mint Gospiéé. A városka elég csínos; van járás- és szolgabirósága, a melyek még a határőrvidék fönnállása korából származó, tetszetős épületekben vannak elhelyezve. A lakosság római katholikus és görög-keleti vallású, mint az egész kerületé, úgy azonban mégis, hogy a görög-keletiek többségben vannak. Valamikor itt laktak a Knezevi<í bárók, a kiknek várkastélyát 1805-ben a kincstár megvette. Graíacon túl, a hol 1809-ben az osztrák csapatok megverték Marmont, a későbbi franczia tábornagy seregét, az út a likai síkság utolsó szögletén halad végig, azután kanyarogva emelkedik Cerovciig 800 méter magasságra s a Velika Popina nevű puszta síkságon túl Dalmácziába száll le. 603 méter magasságban átlépi a zermanjai szorost, azután meg leszáll 299 méternyire a szép Zermanja-völgybe, a mely fekvésénél fogva enyhe, kellemes éghajlatú, úgy, hogy az ellentét e közt és a szomszédos Velika Popina zord éghajlata közt valósággal meglepő. Míg ugyanis a Velika Popinát még vastag hó fedi és a metsző hideg szinte dermesztő, addig a Zermanja völgyében a fák és bokrok rügyeznek, leveleznek, sőt virágzanak. Megterem itt a szőlő, az olajbogyó, a füge, a mandola, a mesterségesen öntözött földeken a kukoricza is, — mind oly nemes fajú gyümölcs, a mely a Likában elő sem fordúl; a Zermanja tiszta vizében pedig ízes pisztrángok és ángolnák tenyésznek. Az éjszakról délnek elnyúló hosszú és keskeny völgyön végesvégig elláthatni az országútról, a mint a szorosból kilép és ide-oda kanyarogva lefelé száll. A Zermanja, mely mindjárt forrásán alúl már malmokat képes hajtani, Obrovac közelében az Adriai tengerbe szakad. *