Seite - 383 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

383 görög-keleti vallású ember lakik, a kik a puszta kő világban teljesen elzárva és elhagyatva nyomorúságosan éldegélnek. A vár még a régi jobb idők maradványa. A XIV. század elején a Ciliéi grófoké volt, azután a Frangepá- nokhoz került. A XVI. század végén a törökök az egész környékkel együtt földúlták; azóta rom, a vidék pedig pusztaság. A Korana most délnyugatra hajló magános mészkőhátak közt tör magának útat, azután éjszakkeletre a Petrova gora felé fordúl, a hol a vidék képe teljesen megváltozik. A Petrova gora ugyanis, mely a hagyomány Plaski. szerint az utolsó nemzeti királytól, II. Svaíic Pétertől kapta nevét, földtanilag merőben különbözik a szomszédos, nyugat felé vonúló mészkőhegyektől. Nagyrészt harmadkori törmelék-rétegekből áll, a mi külsejére is nem csekély befolyással van. A Korana jobb oldali mellékfolyójának, a Radonjának, és a Radonja mellékágainak, a Rijekának és a Voisnicának egész rendesen kifejlődött folyamrendszere van. A Petrova gora legmagasabb csúcsáról, a Petrovacról, sugár alakban kisebb hegyhátak ágaznak szét, a melyek közt kisebbszerű völgyek vannak. A talaj lágy volta következtében a hegy folyton apad, úgy, hogy a patakok már egész sereg kisebb völgyet vágtak. Nagyban fokozza a különb-