Seite - 394 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

394 tatár betörések idejében állítólag nagy részük volt Horvátország fölszabadításá- ban. 1813-ban, a napoleoni háborúk korában a draganici és túrmezei nemesek a király külön illyr díszcsapatáúl szolgáltak. A Kulpa síkjának éjszaki részét a Száva lapályától az a csekély dombhát választja el, a melyen a vasút Zágrábból Károlyvárosba menet átkel, és a mely a vukomeriti dombokat összeköti a samobori hegységgel. E domb- sorozat délnyugati, erdős ágai vizüket a Kulpába ömlesztik és egyúttal kelet felé körűi szegélyezik a Kulpa lapályát. E dombok alján fakad a legjobb horvát savanyúvizek egyike, a Jamnica forrás. Hőmérséke 150 Celsius, szénsav tartalma dús, mint üdítő és gyógyító italt messze vidékre szállítják. A franczia kormányzás alatt fakerítéssel látták el; később buzimi Jellaőic vette gondozásába; 1830-ban már egészen föl volt szerelve. Hasonló, de nem oly dús szénsavtartalmú savanyúvízforrás bugyog föl a Kulpa jobb partján, a Jamnicával szemközt, Lasinja falunál is, de még korán sincs kellőleg berendezve. A Kulpa maga zárja el síkságának déli oldalát, a mennyiben Srediíko mellett nagyokat kanyarodik és egyszersmind a Kulpa felső síkjáról a vukomerici dombok és a Petrova gora által alkotott szorúlatba kerül. E szorúlatban éjszakkeletről délnyugatra hajló lépcső van a medenczében, a melyet, mivel a vizet felduzzasztottá és a Kulpa felső síkjára torlasztotta, részben áttörtek és helyére kőgátakat emeltek. A balparton levő összes helységekben a XVI. század folyamán őrházak állottak, a melyekből a törökök berohanását részint lovas hírvivők útján, részint ágyúdörgéssel jelezték. Azon kivűl a vukomerid dombok tetején tüzeket (vituljaíe) raktak, melyeknek segélykérést jelző lángja Zágrábig ellátszott. A folyó balpartja felé lejtősödő és termékeny, erdős völgyeket átkaroló vukomerici dombok zöldelő lejtői harmadkori képletű görgetegből állnak, a mi a pokupskói kőbányában látszik meg legjobban. Ügy az éjszaki, mint a déli lejtős oldalon sok a bükkerdő; itt-ott szőlőültetvények is vannak, mert a dombok 330 méternél magasbra nem emelkednek. Petrinja mellett a Kulpa a Száva felső síkjára érve, folyását meglassítja, nagyokat kanyarodik, a Glina torkolatától kezdve kavicsszigeteket alkot és ágakra szakad. Mellékfolyói Kamenskótól a Glináig ugyanazon jellegűek, mint a Koranának a Petrova goráról lefolyó mellékpatakjai. A délről éjszakra lejtősödő hegynyúlványok között e mellékfolyóknak kelet felé erősen kifejlett