Seite - 405 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

405 A 13 hektárnál nagyobb területű Galovac, mely Gál nevű kapitánytól nyerte nevét, a ki ott a törököket megverte, 250 méter magas sziklafalak és hegyek között fekszik. Rekeszfalán sok mész rakodik le, egész csoport stalag- mitet, stalaktitet, kisebb és nagyobb oszlopokat, orgonasípokat és a legszebb erdei mohához hasonló finom csipkézeteket alkotva. Vize a rekeszfalról 4 méteres hatalmas vízoszlopban zuhan le a Milino jezeróba, ebből meg 15 méternél nagyobb ívben az alatta levő tóba. Egyik tótól a másikhoz számos pallón kell átmenni, miközben a ]>orló víz át- meg átnedvesíti az embert. Már-már azt hiszszük, eltévedünk, a mikor ismét csak bürű előtt állunk, a mely alatt tajtékot hány a víz; óvatosan lépkedünk át rajta, s íme, a túlparton mészkőbe vágott kényelmes ösvényen, úgy szólva, új világba érünk. Fenyves, bükkös és juharerdő fedte hét magas hegyorom meredez előttünk, közben-közben alacsonyabb kúpokkal és dombok- kal, s a közéjük vájt tágas és mély karsztmedenczében fekszik a pompás ProSóansko jezero tó. Sima fölszínén éjszakról DevCiéevac falai, délről Ljeskovac falva és temploma tükröződnek vissza. Partja igen változatos; itt lapos, ott sziklás, emitt ezer meg ezer illatos hegyi fű zöldéi, amott fakó mészkövek merednek, ismét másutt a magasban álló fényűknek az alant levő kék víz- tükörről visszasötétlő képei néznek föl hozzánk. A Proscansko jezero vize, mint a többi nagyobb tóé is, mindig szép színekben pompázik, néha azonban csodálatosan, szinte leírhatatlanúl veri vissza a fényt a szerint, a minő a nap állása és a felhőzet. A lapos part mellett fakó, sárgás homok csillan meg a sekély vízben, melyből itt-ott kidőlt vén faóriások nyújtogatják ágaikat. A parttól nem messze hirtelen megnő a mélység és a víz haragos zöldeskék színt mutat, mely a tó közepe táján tiszta kékbe megy át; még távolabb, a hegyoldalba vágott túlsó part felé meg mind sötétebbé, majdnem feketévé változik. S mégis oly tiszta és átlátszó, hogy az úszkáló pisztrángokat, a mászkáló vagy evezgető rákokat meglátni benne. A part néhol lapos, másutt meredek, zöld lűvel benőtt, fönt meg gyönyörű erdők veszik körűi. Mindez együtt felejthetetlen szép látvány. Az meg épenséggel nagyszerű jelenet, a mikor sűrű villámlással és ezerszeresen visszaverődött mennydörgéssel kísért zivatar szágúld végig a sötéten és fenyegetően háborgó vizeken és a szél- vihartól össze-vissza tördelt fenyvesen. Épen a tó mellett egy, Trnski Ivánnak, a plitvicai tavak ősz dalnokának nevét viselő forrás fakad. Az említett Ljeskovac faluból a tavak bőséges vizét szolgáltató Crna riekához (fekete folyó) és a Biela riekához (fehér folyó) érünk; ez utóbbi mentén visz az út OtoCacba.