Seite - 408 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

408 sorokként rohannak a habok a nagy vízeséshez s ezzel együtt a Koranába, útközben a tó alatt a Novakoviéa brod vízeséseit alkotván. A lezuhanó víz az alant fekvő sziklapadról, akár a szökőkút, pattan vissza s nagy csobogással esik az ezüstös tajtékot hányó Koranába; útjában köveken szökell, sziklafalak közt harsog, mélységekbe bukik alá mennydörögve; itt nesz- telenül suhan el, amott forgatagot hány, örvénylik, habzik, föl-fölszökken, szétporlódik, köddé oszlik pillanatnyi pihenés és nyugodtság nélkül. Turmező (Tnropolje). Horvátország egykori nemesi kerületei kőzött legnevezetesebb a túrmezei, a hol a régi nemesi közélet emlékezete mai napig fönmaradt. Turmező neve az ó-szláv „tur" szótól ered, a mely bikát, a napistent jelenti. Az azelőtt „campus Zagrabiensis"-nek, zágrábi mezőnek nevezett síkságot az íratok a XIV. század közepén nevezik először „campus Turovo"-nak. A túrmezei nemesi kerület Zágrábbal szemközt, a Száva jobb partján a vukomerici domboktól Pleséig és az Odrától Lekenikig terűi el, s jelenleg 2 2 helyihatósággal bíró 31 községből áll. Régen, a mikor a túrmezei kerület mai határain túl, az Odra túlsó v partján egészen Cehi-ig terjedt, megkülönböztették a campust (mező) a montes-től, azaz hegyektől. Turmező fő helye Nagy-Gorica (Velika-Gorica) városa; ez a nemesi kerületnek és gazdag levéltárának a székhelye. A jó karban levő országút, a mely Zágrábból Sziszeken keresztül Petrinjáig vezet s a Turmezőt hoszszában szeli át, Nagy-Goricát is érinti; 1787-ben épült. A zágráb-brodi vasútvonal is átmegy Turmezőn. A kerület vára (castellum) Alsó-Lukavec (Dolnji Lukavec) falu mellett áll s e falutól Lukavec várának neveztetik. Kapuja fölött a túrmezei nemesség kőbe vésett czímere díszeleg. Egykor szintén a kapuboltozat fölött állott a Szent Luczáról nevezett várkápolna, s e védszentjük ünnepén tartották a túrmezei nemesek tisztújító gyűléseiket. A kerület két egyháznak, a nagy- goricai Szűz Mária és a dubrancii Szent Katalin egyháznak kegyura. A kerület élén ősidők óta az „ispán" áll, a kinek 1687-től 1848-ig a magyar ország- gyűlésen széke volt; jelenleg virilis tagja a horvát tartományi gyűlésnek, a mely rendszerint beválasztja a magyar országgyűlésre küldött tagok közé. A kerület többi tisztviselői voltak: tizenkét táblabíró, az ügyész, a vár- nagy és az erdőőrök (lugari). Máig használt czímerét és pecsétjét 1737-ben