Seite - 410 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

tűnők a török bazárokon is látható, lefelényiló ablakok, a melyeken át kényel- mesen beláthatni a kevés ember befogadására képes templomocskába. A ház- közösség még tartja magát náluk. Vannak rá esetek, hogy 150 ember lakik közösen. Fölötte érdekesek a nemeseknél dívó lakodalmi szokások. Minden férfi sötétkék díszruhában, kalpaggal, karddal jelenik meg. A nők fehér gyolcsruhát öltenek; nyakukon lehetőleg több sorú korallfüzér díszeleg; a menyasszony hajába vörös szalagot, fejére virágkoszorút tesz. A lakodalmas menetet a nász- nagy (stari svat) nyitja meg, tréfás mondásokat intézve a nézőkhöz; őt követik a hegedűsök. A szertartás után kijővén a templomból, a menyecske a férfiak közé vegyül, a kik kardjaikkal lesuhintják fejéről és összeszabdalják a meny- asszonyi koszorút. Nemes birtokosnak a leánya díszőröket kap, a kik virágot tartva kezükben, mellette állanak az oltárnál. Nagy ünnepök a turmezeieknek Szent György napja. Ekkor virágzik a georgina, Szent Ilona napján meg a „jelenski hrast".* Szent György nap előestéjén tüzet gyújtanak és a fölkoszorúzott ifjúság régi dalokat énekelve átugrál rajta; hajnalban meg a fiúk és a leányok fejükre friss virágkoszorút téve, kezükben zászlót lobogtatva körmenetet tartanak, miközben ősrégi, a pogánykorra emlékeztető dalokat énekelnek, a melyek mind ezzel a furcsa szóval végződnek: „kiroles" (kyrie eleison). így járnak házról-házról mindenféle adományokat gyűjtve. Minden nemesi háznak megvan a maga „jus"-a, a mi azt teszi, hogy az illetőnek joga van a sertéseit őszszel kihajtani makkra az erdőre, szabadon hordhatja a fát és minden eladásból részesedik. A turmezeiek erdeje pedig roppant nagy, a vukomeriéi domboktól az alsó Odráig nyúlik el. Ez a rengeteg terjedelmű tölgyerdőség pontosan be van osztva pásztortanyákra, a hol makkoltatás idején tél elején a pásztorok menedéket találnak. A pásztorok a tanyának föld alá épített részében laknak, a sertések meg fölöttük. Szent Bertalan napján a kerület összes cselédsége kimegy az erdőre, hogy különféle szertartások kőzött megnézze, jó lesz-e a makktermés, mert ezt állítólag ezen a napon látni leginkább. A kerület külső képe egész az Odra torkolatáig egyhangú: erdő, rét, kevés szántó, ez is mind gyakran víz alatt; csak a vukomeriéi dombok éjszaki lejtőin van néhány szőlő-ültetvény. A sík erdő többnyire tölgyes, a dombokon sok a nyírfa. * Lefordíthatatlan szójáték. Jelen szarvait jelent, Jela, Jelena meg az Ilona, Helén horvát neve. A jelenski jelző tehát mindkettőre vonatkozhatik.