Seite - 415 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

415 új országút eléri legnagyobb magasságát (768 méter), a honnan néhány kanyarúlattal Kaljebe száll alá. Csak Budinjak mellett vág egy nyírfával és bokrokkal benőtt karsztos mezőségen által. Itt van egy katlanszerű mélye- désben a bejárat a Zidovske kuée (zsidó ház) nevű barlangba. Némi falmarad- vány arra mutat, hogy a több szakaszból álló barlang a török harczok idején végső menedékül szolgált. Mint a vidék több vára, azonképen eltűnt Budimgrad is; és csak a monda emlékezik róla és Szent Nedeljának egykor itt állott templomáról. A kanyargó országútról a 200 méternyivel alantabb fekvő Mrzlo poljére tekint le a szem, a hol a karszt jelleg már világosan fölismerszik. Egy föld alatti lefolyással bíró mélyedés valaha tó volt, a mely a föld alá veszett, legalább házépítéskor a talajban gyakran találnak halcsontokat. A kis helységben ma is él a hagyomány a tőrök harczok idejéből, és a falucska némely családja századokra vezetheti vissza családfáját. A Gvozdanoviéok 1588-ban kapták nemesi levelüket. Gvozdanovié Vidről, a ki Mária Terézia korában határőrvidéki alezredes volt, oklevelek bizonyítják, hogy ősei Albániából származtak ide, és hogy a család 1779-ben bárói rangra emelkedett. Tisovacban lakik a Delivuki, Sosicében a Radié és a Hranilovic nemesi család. Keletnek kissé oldalt az országúttól pompás bükkös erdőn Peínóba (509 méter) juthatni. A sziklás és tölcsérekkel tele földön, akárcsak a legjobb talajon, buja hatalmas erdő tenyészik. A Szent Mária-egyháztól szép a kilátás nyugatra Sichelburg legmagasabb részére. Peőnón alúl, a Kulpába siető Drenovac patak felé köves pusztaság terűi el, a melyen a néhány házból álló Vranjak és Strbac tanyákon kivűl se széltében se hoszszában nincsen emberlakta telep. Mintha a hatalmas sziklafalak között a természet maga menedéket akart volna teremteni mindenki számára, a ki ellenség elől menekülni kénytelen. Csak a víz maradt e vadonban is éltető eleműi, és a vranjaki vízesés nagy- szerű a maga nemében. A patak egy húsz méteres fehér mésztuffról esik le a mélybe. A Slapnica patak szűk völgyét egész hoszszában csúnyán össze-vissza repedezett falak alkotják; egyik vízesés a másikat éri; ez Sichelburg leg- vadonabb része. A természeti erők itt korlátlanúl működnek, majd építve, majd meg rombolva. A dolomitfalak között tátongó mélységekben ember- magasságú páfránok nőnek, ledőlt faóriások zárják el az útat és a vándor a hatalmas sziklák és az égnek meredő fák közt tévedez, akár csak őserdőben