Seite - 418 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

a mikor gróf Petazzi Benvenuto, a károlyvárosi generalatus parancsnoka, á sichelburgi uradalom jobbágyait besorozta, még pedig a slunj i határezredbe. Mária Terézia megerősítette Jenko haditanácsosnak az ügyben eléje terjesztett jelentését, hogy a károlyvárosi generalatus a sichelburgi (zumberaki) kerülettel „régóta" Horvátországhoz tartozott, és mint ilyent a bán joghatósága alá rendelte; ellenben Sichelberg mindenkor Krajnához tartozó terűlet volt, melyet a krajnai rendek engedtek át az uszkókoknak, a nélkül, hogy az valaha Horvát- országhoz tartozott volna. A krajnai kiküldöttek 1828-ban a sichelburgi kerülethez is jogot formáltak, de az erre vonatkozó tárgyalásokat a kolera miatt félbe kellett szakítani. 1837-ben újból fölvették az elejtett fonalat és 1846-ig tárgyaltak, de eredménytelenül, sőt ekkor a tárgyalási íratok is eltűntek. A sichelburgi ügy most hosszabb időre elpihent, és csak 1869-ben, a határőrvidék föloszlatásakor került ismét szőnyegre. 1881-ben elkészült az emlékirat, a mely a kerületet Krajnának követeli nem annyira — úgy- mond — a lakosság, mint az állami erdőségek és a havasi rétségek miatt. Sichelburg erdői, főleg a bükkösök, mondhatni, valóságos őserdők. A kérdés részleges eldöntésére 1898 augusztus 9-én egy magyar-horvát bizottság ült össze, a mely megállapította, hogy a Pogana jama fölött tényleg a Krajná- hoz tartozó Sichelberg vára állott, de ítélet még ma sincs kimondva ez ügyben. Ravni Kalovi alatt tátong a Tomaseviéka nevű iszonyatos mélység, melynek fenekét a beléje dobott kő csak másodperczek múlva koppantja meg. Nem messze tőle emelkedik a Jeímiste hegy (979 méter). Keskeny hegyi ösvényen hosszú medencze alakú völgybe jutunk, a melyben szép legelők vannak és sok a földtölcsér. E völgyből PetriSko selo faluba és az országútra érünk ki. E falu a Delisimunovié család ősi fészke. A Delisimunovié család olyan vitézül viselkedett a török háborúkban, hogy megnemesítették, sőt bárói és grófi rangra is emelték, de erről a mai Delisimunovicok valószínűleg semmit sem tudnak. PetriCko selo-tól fogva az országút lefelé vezet a legközelebbi Hartjce faluba; a falu végén egy óriási hársfa áll, mely — bár a vihar megtépázta — még zöldéi; magassága még így is 6 méter, vastagsága pedig tőben 8.70, derékmagasságban 6.70 méter. Gornja vas-ban szintén van egy ilyen hársfa- óriás, melynek vastag gyökerei 2 1 méternyire terjednek szét, míg a törzse a tövénél 8.27, derékmagasságban 6.65 méter vastag. 18 évvel ezelőtt letörött egy ága, a melyen 375 évgyűrűt olvastak meg.