Seite - 419 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

419 A Cvitkovaőa erdőn lefelé haladva, a kostanjevac-kaljei útvonal építőjé- nek, Waimann ezredesnek, 1858-ban emelt emlékoszlopához jutunk; Kupiina falun keresztül, a hasonló nevű patak mentén pedig Kostanjevac\>?i. Itt a magas- latok alacsonyodnak és a Kulpa felé 300 méterre szállanak le. Kostanjevacon az országút elágazik; az egyik a közeli Ostrc faluba visz, a mely fölött a hasonló nevű szép kilátást nyújtó hegy emelkedik. Alant 100 méternyi mélyen fekszik a Grot sziklás völgy, melyen a Kupéina patak rohan végig, útjában három, zöldelő mezőre települt falut érintve. E falvakra a Szent Ilona össze- omlott templom romjai tekintenek le a hegytetőről, honnan szép kilátás nyílik Cernik, Sopote, Tomasevié, Grié, Petriőko selo, Gornja vas, Grabar, Peőno és Kalje falvakra. A hegyről lejövet Restovón keresztül Sosicébe érünk, egy magas hegyektől körűi zárt katlanban fekvő hegyi faluba; e hegyek közt föltűnik a várrom koszorúzta Hum (737 méter). SoHce község 35 helységből áll, 1200 házzal és 6700-nál több lakossal, a kik közül 2000 római-, 4500 görög-katholikus; amazok Szűz Mária-, emezek Szent Péter-templomában végzik ájtatosságaikat. A sosicei vásáron igen jó alkalom nyílik a népviselet tanúlmányozására. Sosicénél fölemlítendő a Sopotski slap, a Sopot patak vízesése, mely két sziklacsúcs között 8 méternyit esik, azután nagy eséssel vágtat tovább, kisebb zuhatagokat alkot, majd két ágra szakadva egy malomhoz ér, s ott újabb vízesést alkot, míg végűi a köves mederben zuhogó Kupéinába ömlik. A Zali kamen forrásból fakad a Boljara patak, melynek vize egész Sichelburgban a leghidegebb, de csak Sosicéig fut és ott a föld alá bújik. Sichelburg hegyei között legnevezetesebb a Szent Gera, melynek hatalmas lejtőit egész Sichelburgban a legjobb szénát adó legelők, bükkfaerdők, és itt-ott fenyvesek is borítják. Tetején van a Szent Gera és Szent Illés templomkája; hihetőleg ez a kerület legmagasabb pontja. Itt van a Krvavi kamen (véres kő) is, melyet a népmonda 1650 óta ismer. Akkor a legelő határok miatt állandó volt a czivakodás és az összetűzés a krajnaiak és a sichelburgi uszkókok között, és gyakran megesett, hogy az utóbbiak a krajnai pásztorokat véres fővel kergették vissza. A Szent Geráról lefelé jövet legelőbb Buliéi falut érjük, a hol a havasi égerfa egész erdőt alkot, majd odébb a szép kilátást adó Radatoviéi-1, még tovább a krajnai határ felé Radovickt, a honnét Brlogon és Ozaljon keresztül Károlyvárosba térünk vissza. 53*