Seite - 422 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

422 „gora" = hegy, „je" gyűjtőnevet képző szóelem). E név tehát abból a benső kapcsolatból ered, a mely Zágráb és hátvidéke között mindenha fönnállott. Hasonló módon a Zagrebalka gora, vagyis a zágrábi hegység elnevezésben is az a benső kölcsönös kapcsolat fejeződik ki, mely az emberi település és a föld természetes alakúlata között van. Minthogy pedig Zágráb egész környékén ez az elnevezés másutt nem fordúl elő, már ebből is kitetszik, milyen fontos Zagorje az ország fő városára nézve. A természeti állapotok áttekintése ép oly világosan főitűnteti e kapcsolat mibenlétét, mint a mily határozottan kifejeződik az az ország történetének és mivelődésének menetében. Zagorje képének élesen kitetsző alapvonalaként a Krapina völgye tekin- tendő, a mely vezérfonal gyanánt irányit bennünket a tájékozódásnál és világosan fölismerhetővé teszi az egész vidék ketté osztottságát, míg a haránt- völgyekbe mélyen benyúló mellékfolyók az egész terűletet félszigetszerű kisebb szakaszokra tagolják. Ez által Zagorje természetes módon több önálló részre oszlik, a melyek között azonban a tagoltság nem olyan elszigetelt, hogy teljes elzárkózottsággá fokozódnék, mivel az egyes szakaszok egyrészt lenn a Krapina közös fő völgyében, másrészt a "határszéli hegyek felső törzsén egymással kapcsolatban maradnak, és így az egész terűlet a katlanalakú tájak változatos képét nyújtja. Zapresictől kezdve a nagy ívben kanyarodó Krapina mentén futó vasút szeli át az egész Zagoijét s egészen a hegység szivébe hatol be. E szárnyvonal végállomásától csak néhány kilométernyire van a Veternica lábánál Golubovec, az Ivanőica éjszaki oldalán a Podravina felé vezető Bednja-völgyi vasútnak a kiindúló pontja. Ezenkívül jó karban tartott útak húzódnak minden irányban, s a zagoijeiek közmondásos vendégszeretete az útasnak mindenütt barátságos, szíves látást biztosít. Az idegent kapzsi kizsákmányolással nem zsaroló lakosság nyájas jóindúlata még csak fokozza e tájképi szépségekben oly változatos dombvidék meglátogatásának kellemeit. A medencze keleti oldalán az 1000 méter magas zágrábi hegység emelkedik, a melynek gyönyörű lombos erdőkkel borított meredek lejtője még ma is világosan láttatja azokat a természeti erőket, a melyek valamikor e bemélyedést okozták s annak sajátszerű tovább alakításán még ma is szüntelen dolgoznak. A földtani alakúlatok változatosságával kapcsolatos a hasznos ásványok- nak nagy mennyiségben való előfordúlása. Az IvanCicában lelhető czinken kivűl különösen említendő a Zagoijének majdnem minden részén gyakori kő- és