Seite - 442 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

442 szebb éjszakra a hegygerinczek felé. Zöldelő erdők fölött néz le az ember a Bednja termékeny völgyére és tovább a Dráva gazdag síkjára, a melyen falvak és úri lakok fehérlenek. Derűs időben láthatók a pécsi hegyek, sőt állítólag a Balaton tavának csillogó visszaverődését is kivehetni. A hegység lábánál terűi el Kemlek, horvátúl Kalnik csinos falucska. Általában minden völgyben, minden alacsonyabb dombon láthatni házakat és majorságokat. Ez volt egykor Horvátország legjobban mívelt szőlővidéke. A két fő gerincz között levő egyik szabad lejtőn, sziklás talajon emelkedik Nagy-Kemlek régi várának tekintélyes romja. Az épületen és a várrom fölött levő Szent Katalin templomocskán még látható a román építészeti modor. A vár három építészeti kornak a nyomát viseli. A köríves ablakokkal és ajtókkal biró legfelső rész és az ősi kápolna a legrégibb kornak maradványai. A legifjabb rész az úgy nevezett „váralja" (podgradje). A vár tulajdonosai koronás fők valának; innét a kraljev zdenac (király-forrás), kraljev kamen (király-kő) és a kraljevska pivnica (király-pincze) nevek. Építészeti modoráról Ítélve, már a nemzeti királyok idejében fönnállhatott. Első tulajdonosai okiéi Dénes és Jaroszláv grófok voltak, a kik András király alatt kapták azt, hogy a keresztes hadjáratból haza tértek. A tatárjáráskor a király kezén volt és szerencsésen kiállotta a vad hordák ostromát. A király azután nagy kiváltságokkal ruházta föl a várat és egész környékét. A hagyomány szerint különösen Visoko falut tűntette volna ki nagyon, és csakugyan e falubeliek még ma is sokat regélnek ősi nemesi voltukról. Kemlek a XIV. században mindvégig a királyok és a bánok birtokában maradt. 1365-ben állítólag Stratimir Alexandrovics bolgár czár lett volna benne fogoly. 1420 után különböző birtokosok, úgy mint: Ciliéi Borbála, Tvrtkovic Tvrtko bosnyák király, Alben János zágrábi püspök, Brankovics Vuk rácz despota, Corvin János herczeg és 1502 körűi Alapi Boldizsár kezébe került. Az Alapi családtól Istvánffy Miklós, a történetíró, birtokába jutott. Utolsó urai a Keglevics, Patacsics, Sermage és az Ozegovic családok voltak. A Kemlektől délre eső egyik haránt völgyben, a Vrtlin és a Koruska patakok mellett ott, a hol az utóbbi a Glogovnicába ömlik, fekszik. Kóros (Krizevci, Kreutz), régi szabad királyi város, 4529 lakossal, a kiknek több- sége római, a többiek görög katholikusok. Kőrös egy déli irányban futó fő- és több párhuzamos mellékútczából áll. Az egykori óvárosban csínos egy- emeletes házak állanak; itt van továbbá a görög katholikus püspök palotája és székesegyháza, melyet Bollé H. restaurált, a római katholikus plébánia,