Seite - 444 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

444 gyűlés, a melyen Laczkfi Istvánt és Andrást fölkonczolták. A város tekin- télyes voltát bizonyítja az, hogy ezenkívül több tartományi gyűlést is tar- tottak benne (1299., 1324., 1506. és máskor). A török berohanások idején polgárai vitézül védekeztek. Különösen dicsőséges volt az 1591. esztendő, mert akkor Hasszán boszniai pasa a glogovnicai mezőn teljesen tönkre veretett. A XVII. században a török beütések megszűntével pálosok és ferenczesek telepedtek meg Kőrösön. 1777-ben a svidnicai görög-katholikus püspökök megkapták a tkaleci jószágot Kőrös mellett, és 1801-ben Bubanovié Szilveszter püspök a püspökség székhelyét ide tette át. A múlt század közepén Mária Terézia megerősítette a város kiváltságait és az alsó és felső várost egyesítette. Az utolsó 25 év alatt háromszor dühöngött tűzvész alig hagyott meg valamit a város régiségeiből. A 60-as évek óta Kőrös a budapest—fiumei vasút állomása. Ujabban Belovárral is vasút köti össze. Kőröstől kissé éjszakra, a Glogovnica-patak kiszélesedő völgyében van Glogovnica falu, a hol egykoron a Horvát- és Szlavonországokban dúsgazdag templomosok kolostora állott. Talán ő tőlük vette nevét a savanyúvizéről híres Apatovac falu a kálniki hegység egyik éjszaki völgyében. Kőröstől délnyugatra, a Glogovnica és a Lonja völgyei között két régi helység fekszik: Vrbovec, egykor a Zrínyi család birtoka, a melynek vára is volt itten, és tőle nem messze Rakovec falu, a melyben a latin oklevelek- ben előfordúló Rakonok vára állott. A vár romokban hever, csak egy kőfallal körűi kerített kút maradt meg, a melyhez nem egy mondát köt a hagyo- mány a Zrínyi és a Lenkovics családról. A Glogovnica balpartján is volt vár, Dubrava, a melyben 1527-ben a sziavon rendek Zápolyai Jánost királylyá választották. Kőröstől éjszakkeletre a budapest—fiumei vasút a Glogovnica völgyé- ből szép erdős területre kanyarodik ki s a lepavinai görög-keleti kolostor és kőszénbányák mellett halad el, majd ott, a hol a Bilo gora legközelebb ér a kálniki hegységhez, átlép a Dráva és a Száva közötti vízválasztón és befordúl a Kaproncza völgyébe. Ennek a gyakran kiáradó és az alacsonyabban fekvő mezőségeket elmocsarasított pataknak a balpartján nem valami egészséges helyen fekszik az élénk kereskedést űző Kaproncza (Koprivnica, Kopreinitz) szabad királyi város 7040 lakossal. Már a XIV. század elején városnak írják. Németújvári Henrik bánnak kedves tartózkodó helye volt. A patakon át három híd vezet. A megerősített város közepén álló s máig is meglevő