Seite - 448 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

448 Dráva története a Száváéhoz képest igen rövid. E történet forrásai sem igen bővek, a mi teljesen megegyezik e folyó évszázados alárendelt szerepével. A mint a mult század harminczas és negyvenes éveiben a Száva szabá- lyozására, valamint a Dunával és az Adriával csatorna útján létesítendő össze- köttetésére vonatkozó különféle tervek merültek föl, fordúlt a figyelem ismét a Dráva felé. 1842-ben Rocheforti Vauthier Lipótot, a horvát országos fölmérési iroda igazgatóját, bizták meg, hogy a Drávát és árterét fölméije. Ez volt a folyónak első teljes műtani fölvétele, és ekkor volt vízrajzi szerepe és fejlődése egy, minden szükséges szelvényt és térképet tartalmazó terjedelmes munkálatban először kimerítően kifejtve. E munkálat alapján tényleg meg is kezdették a szabályozási munkákat nagyobb terjedelemben. Valpó és Eszék közt nyolcz csatorna készült; egész községeket biztosabb helyekre tettek át, s a Molva és Vaska közt még meglévő töltéseket feltöltötték. Nem sokára azonban hathatós pótlásokra volt szükség. A munkálatok a stájer határtól Zákányig különösen a helységek, hidak és útak megvédésére irányúinak és a királyi tartományi kormány hatás- körébe tartoznak. Zákánytól a torkolatig terjedő munkálatokat az állam számlájára végzik, mert itt a Dráva már nem tartományi, hanem állami folyó. Ezen gőzhajóval járható és a hajózásra igen nagy fontosságú szakasznak a teljes szabályozására 40 millió korona van előirányozva. Valamint a Szávának, úgy a Drávának sincsenek a horvát parton nagyobb mellékvizei, mindazonáltal a partvidékek alacsony fekvésénél fogva ezek a kisebbszerű mellékágak sem kisebb gondozást kívánnak, mint maga az anyafolyó. A Posavina vízrajzi sajátságai csekély eltérésekkel ismétlődnek a Podravinában, és ennek kissé magasabb fekvésű (170 és 120 méter) nagy medenczéje sem hozott létre kedvezőbb állapotokat. A folyamközti tartomány hegyrajzi tengelye sokkal közelebb húzódik el a Drávához, mint a Szávához, ennélfogva a Dráva mellékfolyói még kisebb mértékben fejlődtek ki, mint a Száva mellékvizei. E mellékvizek a hegységben lévő forrásvidékeikről nagy mennyiségű kőtörmeléket, földet és iszapot hordanak le a síkra, a mivel elzárják maguk előtt saját medröket és az áradások után nagy terjedelmű pocsolyákat és mocsarakat támasztanak.