Seite - 449 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

449 A tetemes csatornázás a Dráva mellékvizei egész vízrajzi hálójának az irányát megváltoztatta és csak kevés folyó tartotta meg természetes folyását. A Dráva legnagyobb mellékfolyói a Bednja és a Plitvica. Amaz a Macelj- hegységben ered (62 2 méter), végig foly a Trakoscan tavon és Ludbregen alúl a Drávába ömlik. A Koprivniczát már említettük, úgyszintén a Karasicát is, mely a pozsegai hegykatlan éjszaki lejtőjének patakjait egyesíti magába. A mellékvizek ezen csoportjai szerint — mert jellemző sajátsága a Drávának, Lepoglava. hogy mellékfolyói nem egyenként, hanem társúlva és csoportosan érik el medrét — a Dráva folyása Horvát-Szlavonországon belül három szakaszra oszlik. Az első a Bednja-csoportot foglalja magában és az ország határától Ludbregen alúlig terjed; a másodikat a Koprivnicza alkotja és magában foglalja Gjurgjevac, Pitomaéa és Verőcze terűletét, melynek déli határát a kálniki hegység és a Bilo gora szegélyzik; a harmadik szakaszt a Vuíinka, a Karasica és a Vuíica hozták létre; ez a pozsegai hegyektől Eszékig terjed. Mindezen mellékvizek, melyek közül csak néhány és ezek is csak kevéssel hosszabbak 100 kilométernél, nagy hatással vannak ugyan a gazda- sági állapotokra, de mint közlekedési útaknak épen semmi értékük sincs. H. 57