Seite - 452 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

452 altábornagy a múlt század közepén a már félig romba dőlt építményt az eredeti terv szerint megújíttatta úgy, hogy Trakostyán jelenleg Horvátország legszebb várai közé tartozik. A hányszor a Draskovics nemzetség harcziasan beleavatkozott Horvát- ország történetébe, Trakostyán is mindannyiszor a legbensőbben össze volt kapcsolva az ország sorsával. És a mikor a Draskovicsok a török veszedelem nehéz idején mint bánok vitézül harczoltak, Trakostyán volt az utolsó menedékhelyük. A Draskovics nemzetség eredete mondai homályba vész, mindazonáltal már a XV. század vége felé az ország nagyjai közt említtetik. Ők is, mint mások sokan, a törökök nagyobb ereje elől Likából Horvátország nyugati vidékeire vonúltak és a közeli Klenovnikkal együtt a trakostyáni uradalmat is megszerezték, mint királyi zálogbirtokot. A monda szerint itt már a rómaiak idejében vár állott. A XIV. században Trakostyán Kamenicával és Vinicával mint királyi birtok fordúl elő az oklevelekben. Zsigmond királytól a hatalmas Ciliéi grófok birtokába jutott, kiknek számtalan váruk volt Horvátországban. Akkoriban Drachensteinnak hívták, ebből lett Trakenstayn; az 1587-ben Bécsben elhalt jeles theologiai író, Draskovics György „von Trakostein"-nak írta magát; későbben Trakostyán, Trakostján és az újabb horvát írásmód szerint Trakoscannak íratik. Ulrik özvegyének, Katalinnak, kezein a Cilleiek hatalmas birtoka elenyészett; várai különböző kezekbe kerültek; Trakostyánt Draskovics Gáspár és Gábor szerezték meg. A család hatalmának és tekintélyének megalapítója György. Anyja, Utisenovics bibornok (Martinuzzi) nővére, nagybátyjához adta nevelésbe, a ki a maga utódját látta benne. Egymás után zágrábi püspök, Horvátország bánja, győri püspök, I. (II.) Rudolf kanczellárja és S. Stephani de monte Coeli bibornoka volt s mint ilyen nemcsak Horvát- ország sorsát intézte, hanem a birodalomét is. Egy adomány-levéllel meg- alapította családja gazdagságát. Ez oklevél — mint Kukuljevié a nemzetség történetében említi — 46 községet sorol föl a trakostyáni uradalom tarto- zékaiul. A török háborúk a Draskovicsoktól is sok áldozatot követeltek és a XVII. század kezdetén, a mikor II. János viselte a báni méltóságot, sok birtokuk jutott zálog és eladás révén idegen kezekbe. Csak Trakostyánt tartották meg állandóan. III. János, ki a „defensor Croatiae" melléknevet érdemelte ki és nádorrá lőn, pörbe keveredett Trakostyán miatt a vele sógorságban álló Zrínyi családdal (1645). Érdemeiért II. Ferdinándtól grófi méltóságot nyert s aztán trakostyáni, vinicai, lukaveci és zelendvori grófnak nevezte magát.