Seite - 454 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

454 emelkedik a kúpalakú, magánosan álló Lepoglava-hegy. Itt, ezen a Horvát- ország múltjára nézve nagy nevezetességű helyen országos fegyintézet áll. A lepoglavai kolostor évszázadokon át Horvátország egyik művelődési gócza volt, melynek fontosságáról az ott fölhalmozott műemlékek és nagyszerű építmények tesznek tanúságot. A Lepoglava név (tájszólás szerint, egyébként Lijepoglava) szép fejet jelent és bizonyára nem a pálosok kerek fejeitől, hanem a régi vártól ered, melynek romja kerek halmon (glava = kúp, fej) emelkedik. A közép-korban a vár a hatalmas Bebek családé volt; a család horvát- országi ágának kihalása után pedig a Cilleiekre szállott. II. Hermann behívta a pálosokat, a kik 1400 körűi e magános vidéken klastromot alapítottak, melynek templomát 1415 őszén a zágrábi püspök szentelte föl. A Cilleiek czímere több helyen épen maradt. Lepoglavának második alapítója Corvin János, a ki a portyázó török hadaktól kifosztott és fölégetett klastromot és templomot a század fordúlóján újból fölépíttette, s tornyokkal és kőfalakkal megerősíttette. Annyira szerette ezt az általa gazdagon megajándékozott klastromot, hogy utolsó nyugvó- helyéűl is ezt jelölte ki. Sírja fölött eredetileg életnagyságú zászlós és fegyveres lovagot ábrázoló emlék állott, a lovag lábainál csőrében gyűrűt tartó hollóval. A síremlék főiírása ez volt: „Haec tenet arcta ducem tumba Joanem Mathiae, qui stirps inclita Regis erat Strenuus hic armis, partaque Mandorffia Plurima post victor diem clausit extremum. Anno Christi ter quingentesimo quarto, die Octobris 12. Joannes de Gyula fieri fecit." Fia, Kristóf, már 1505-ben követte őt a halálba; atyja mellé temették a fő oltár elé. Az ő czímerök mellett János özvegye, Beatrix révén ott van a Frangepánoké s ezenkívül ott van még a templomban az Erdődyeké is. Már a Cilleiek, még inkább Corvin János, de legfőként Beatrix és az Erdődyek is terjedelmes földbirtokokkal és műremekekkel ajándékozták meg a kolostort annyira, hogy Horvátország legtekintélyesebb klastromai közé tartozott. A jól őrzött kincstárban megvolt Mátyásnak gazdagon hímzett királyi palástja, és különböző műkincsek, melyeket János, mikor atyja temetésekor a lepoglavai templomban gyászünnepet tartottak, a pálosoknak juttatott. Ezek közt volt két régi, drágakövekkel dúsan díszített kehely, négy valódi gyöngyökkel hímzett