Seite - 455 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

455 miseruha, egy nagy, értékes szentségtartó, egy nagy ezüst tál, stb. Beatrix férjének, Jánosnak halála után ezen kincseket saját adományaival növelte, ezen- kívül a többi pálos klastromokból is, melyek a törökök beütései ellen nem nyújtottak elegendő biztonságot, ide hordták az értékes tárgyakat, úgy, hogy Lepoglava valóságos műkincsekből álló múzeumot foglalt magában. A mint a régi, drága kövekkel gazdagon hímezett templomi ruhák használat folytán kopottakká lőnek, a rend Petheő gróf özvegyét bízta meg a helyreállításukkal Pozsonyban. A kegyes úrnő két évig dolgozott a művön és több ezer értékes gyöngyöt használt föl díszítésűi. S mikor aztán 1678-ban visszaadta a ruhákat, műértők azt jegyezték meg, hogy még Rómában sincsenek szebbek. Ez volt a művészi kezek utolsó műve; a grófné ju- talmúl sírhelyet kért magának Lepogla- ván. A XVII. és XVIII. században a templomot a környék nemes családai tolda- lékokkal és kápol- nákkal bővítették ki. 1673-ban Balagovic Judit asszony a „Ma- ter dolorosa "-kápol- nát alapította és szép festménynyel ékítette föl; 1702-ben özv. Rattkay Zsófia Szent Józsefnek szentelt egy kápolnát, Patacsics László a Szent-Háromságnak emelt egyet, míg Draskovics János és özvegye, Nádasdy Magdolna, a Loretto-kápolnát építették. Ily módon a templom 50 méter magas tornyával nem épen stylszerű, terjedelmes építménynyé fejlődött. A szerzetes rendek eltörlése 1786-ban a pálosokat is érte; a világi kezelésbe való átvitelnél az ország a műkincseknek és történelmileg fontos tárgyaknak elvesztése által fájdalmas veszteséget szenvedett. A klastrom vagyona 1808-ban a íazmai káptalanra szállott, mely innen később Varasdra költözött. 1854-ben az állam minden épületet átvett a káptalantól és nagyszerű fegyintézetet rendezett be. Most több száz fegyencz van itt, kikkel azon humánus elv szerint bánnak, hogy a büntetés javítson is. Varasd vára.