Seite - 456 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

456 A halmos vidéken, mely Ivaníicától éjszaknak a Dráváig terjed s a melyen az imént említett várak és helységek (Trakostyán, Klenovnik, Ivanec, Lepoglava, stb.) vannak, kaj-kavcik élnek, vagyis azon horvátok, kik a „kaj?" kérdő szócskát használják. Az Ivaníica lábánál lakó nép magamagát még zagorjeinek (zagorci) hívja, a mi inkább ethnografiai, mint földrajzi szempont- ból igazolt, mert bár vidékük némi összeköttetésben van is a tulajdonképeni Zagoijéval, de ennek határain kivűl fekszik. Nyelvjárásuk túlságos nyújtá- saival, az utolsó szótag monoton hangsúlyozásával és a tiszta magánhangzók- nak elnyelésével különbözik, de nem javára, a teljesen hangzó és dallamos írói nyelvtől, a sto nyelvjárástól. Épen így különböznek a hegyvidék felé lakó sötétebb arczszínű és fekete hajú horvátok a hegyek között lakó fehér arczbőrű és szőke hajú népségtől. v Átlag azonban jól megtermett, karcsú emberek, eléggé fejlett izomzattal, jóllehet táplálékuk legfőképen növényiekből, különösen tengeriből áll. A ruházat valamennyi völgyben meglehetősen egyforma; a nemzeti motívumokat a nők jobban föntartották, mint a férfiak. Ezek rendszerint kerek kalapot, sötét kelméjű újjast és csizmaszárba húzott nadrágot viselnek, mit a vállszíjon viselt torba egészít ki. A torba egy feneketlennek mondható bőrtarisznya, melyben bőr dohányzacskó, pipa, kés, kova, tapló, egy falat kenyér és szalonna, gyakran fehérnemű, pénz és más egyéb szükséges dolgok vannak. A torba, minden férfinak elválhatatlan társa, melyet még templomba menet sem tesz le. A nyári viselet mindössze egy fehér vászon- ruhából és mellényből áll. Az asszonynép ruházata maguk szőtte vászonból készül, és ránczos szoknyából (rubaía = ing) s a „ronc"-ból áll, mely utóbbi mellényként borítja a test felső részét. A ronc alatt bőújjú, színes hímzésekkel díszített opleéak-ot — rövid ingfélét — viselnek. Hímzett kötény, fejkendő vagy peéa, gyakran még csizma is egészítik ki a ruházatot. Rosz időben a nagykendőféle policet, vagy a már ritkává lett surkát (köpeny) viselik. Ékszer nem sok látható; néhány sor korall vagy hamis gyöngy, egy-két csecse-becse az ékességök e vidék szerény Éva-leányainak; azonban a mi csak a ruházathoz tartozik, a kendermagtól kezdve egész a hímzések megfestéseig, sőt még a csipkék is, minden, de minden a szorgalmas háziasszony keze munkája. Az egyes családok békében és egyetértésben élnek szalmával fedett faházaikban, melyek nem mindig alkotnak útczasorokká tömörült falvakat, hanem legtöbbször szét vannak szórva a völgyben és a lejtőkön. Legfőbb