Seite - 465 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

a gazdag macedóniai Mihaljevié szerezte meg, s most is az ő családja bírja. Magából a várból már csak kevés maradvány van. A hatalmas kőfalak kőbányául szolgáltak; a talajt is átkutatták kincseket kereső kapzsi kezek és az egykor pompás termek már buján be vannak nőve erdővel. Orahovica közelében fekszik Duzlak szerb kolostor, melynek templomában érdekes falfestmények láthatók. A szlavóniai síkság. A katlan alakú pozsegai hegyvidék és a hosszan elnyúló Fruska gora között tágas rónaság szakítja meg a két folyó közötti terűlet hegyrendszerét. A hol az ember a horvát-szlavon hegylánczolatnak Krndijától a Fruska goráig érő folytatását várná, e helyett téres lapály, a szlavóniai síkság terjeszkedik a Dunától a Száváig. Itt kezdődik Szlavónia tulajdonképeni alföldje, mely a Szerémségen végig a Szávának Belgrád alatti torkolatáig ér. A táj mindenütt a rónaság egyhangú képét tárja elénk. A mintegy 18oo négyszögkilométernyi területen, a mennyire a szlavóniai síkság terjed, a lapály csupa hepe-hupás, hullámos emelkedésekkel váltakozik. A síksághoz szokott szem azonban már a néhány méternyi emelkedéseket, a lapálynak még oly csekély megszakításait is hajlandó nagyítani, s tetemes domboknak itélni. A kimagasló nagyobb dombsorok hiánya akkor is igen érezhetővé válik, midőn a síkságot határokkal akarjuk körvonalozni s mintegy a keretét kívánjuk kijelölni, a melyen belül földrajzi egységként tűnnék föl. Nyugat felé ez a határvonal még aránylag könnyen megjelölhető, a mennyiben ott a pozsegai hegység keleti lejtője ereszkedik le a síkságra. A pozsegai katlan hegygyűrűjéről több ág nyúlik le a rónaságra, a melyen széles, messzire elterpeszkedő hullámvonalakban terűi el. E fölszíni jelenség egyúttal a horvát- szlavon hegység nagy megszakításának a keletkezésére is vet némi világot. A pozsegai katlant alkotó hegyöv a törzsből két fő ágat ereszt: az éjszaki, melyet mélyen bevágódó harántvölgyek több szakaszra tagolnak, a Krndijából (491 méter) ágazik ki, aztán legyező alakban szétterülő dombsoraival keletnek fordúl és Diakovárnál (Djakovo) lassacskán a síkságba olvad; a déli ág ellenben a Dilj gorából (459 méter) indúl ki, és Dragotinnál meg Topoljénál hirtelen eséssel szakad meg a síkföld szélén. E két ágat a Breznica patak völgye választja el, a melyben egy kénes forrás fakad. A sziavon síkság déli szegélye a sokszorosan kígyódzó, holt ágak és mocsarak bonyolodott hálóza- H. 59