Seite - 469 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

469 ségú esővíz lefolyására. Az alsóbb fekvésű tájak részleges árvíz alá kerülése tehát olyan szabályszerű jelenség, a mely ellen a földmíves és a mérnöki tudo- mány nehéz harczot vív, s ez az állandó csapás a vidék termékenységét nagyon csökkenti. De az itt leírt állapotok nem értendők a síkság egész területére, csupán azokra, melyekre a pozsegai katlan keleti nyúlványai leérnek. Sem az éjszak- nyugati, sem a Fruska gora lejtőivel érintkező keleti rész nem áll e kedvezőt- len hatások nyűgében. Az árterülethez főkép a Bié és ágai öntözte vidékek tartoznak, így Kopanic a, Gudinci, Prkovci, SiJkovci, Cérna, stb. falvak környéke; holott Tökföldön. a csak néhány méternyivel magasabb fekvésű Gorjani, Satnica, Diakovár, Mrzovié, Vinkovce, stb. környéke már védve van az árvíz veszedelme ellen. Az utóbb említett községek a már említett nyugatról keletre haladó irányban következnek egymásután egy fönsíkon, a mely csupán néhány méter- rel magasabb az alatta elterülő mélyföldnél. E fönsík azonban a maga régibb, harmadkori rétegeivel a mélyebb áradmányi (alluvialis) és özönvízi (diluvialis) talajjal szemben még a már többször említtett pozsegai kőhegység nyúlványá- hoz tartozónak látszik s mint biztosabb telepedő hely kétségtelenül nevezetes hatással volt a lakosság eloszlására. Bármily csekély ugyanis az emelkedés, — a déli árterület mintegy 83—90 méternyire, a fönsík pedig egész 120 méterig emelkedik a tenger szine fölé, — azért az alacsonyabb fekvésű terűletekhez képest mégis tetemes hasznai vannak, a melyeknél fogva a rajta megtelepedett helységek az egész