Seite - 472 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

472 Itt teljesen eltűnik a Száva és a Duna közötti alacsony vízválasztó. Vinkovcénél ugyanis a Bosut éjszaknak, a Vuka ellenben délnek kanyarodó ívet ír le, s mind a két folyót Nustarnál meglehetősen hullámos vidéken mintegy 88 méternyi magasságban a Ervenica patak köti össze. Itt a vizek a csapadék mennyisége és a vízállás szerint hol a Szávába, hol a Dunába ömlenek. Nagy gazdasági fontossága van a Vukának, mivel tetemes területnek a vizeit kellene levezetnie, e feladatának azonban a már említett elposványosodás és azon akadályok miatt, a melyeket medrének buja mocsári növényzete a víz lefolyása elé állít, nem felelhet meg. Kanyargó folyását nagy mocsarak szegélyzik, melyek kiszárítva jó termőtalajúi szolgálhatnának. Ezért is már a XVIII. században fölmerült a Vuka szabályozásának és e mocsarak levezető csatornák általi kiszárításának terve. De eddig minden ez irányban megkisérlett munkálat és terv, a melyeket Kreutzer Ferencz a Vuka-szabályozásról szóló munkájában kimerítően ismertet, elégtelennek bizonyúlt, s mostanában ép azon dolgoznak, hogy gyökeresebb rendszabályokkal segítsenek e vidék állandó árvíz-veszedelmén. A Vuka szabályozása különben nem csupán szűkebb helyi érdekű, hanem azért is fontos, mert általa a Duna és a Dráva összekötése is meg lenne valósítható. A folyamközi vidék e keskeny helyén egy hajózó csatorna a lapályos talajon csekély költségbe kerülne, a tömegesebb árúszállítás czéljára pedig igen nagy haszonnal járna, mert általa meg lehetne kerülni a Száva alsó részének a hajózásra nem igen alkalmas helyeit, és a Dunától a tengerhez vezető utat is tetemesen meg lehetne rövidíteni. Mint a síkság összes többi folyóvizeinél, úgy a Vukánál is, mely az itteni patakok typikus képviselőjéül tekinthető, az üledék lerakodása gyors előhaladásban van. A többnyire sűrű iszapból álló áradmányi talaj 6 —12 méternyi vaskosságú, erre turfarétegek következnek, a melyek égethető tőzeget szolgáltatnak és a diluvium rétegén nyugszanak. Ebben találhatók az özönvízi emlősök maradványai. A diluvium alatt nagyobb mélységben vízmosta homok van, melyet az ősidők folyamai hordtak ide. A televény föld agyagból és mocsáriszapból áll. Ez dús nitrogén tartalmú, de annál szegényebb foszforsavban. Buján tenyészik tehát benne a tavi rózsa több fajtája, a nád, káka és a sás, melyek erős gyökereket eresztenek, de hasznot nem hajtanak, mert még legelőül sem használhatók. E dús mocsári növényzetből nem egy érdekes és ritka jelenség érdemel említést. Ilyenek a Nymphaea alba, Nuphar luteum, Villarsia nymphaeoides,