Seite - 475 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

ut> A síkság nevezetesebb folyóvizei a következők: A Bié patak Rusőicánál, Brod alatt fakad a rónán; eleinte a Szávától csak két-három kilométernyire folyik a Biíko poljén keresztül, majd számos kanyarulatot téve Sredanci, Vrpolje, Mikanovci falvak előtt, Velika Cérnánál a Bosutba ömlik. Első szakaszán meglehetősen magas, torkolatánál pedig teljesen alacsony partjai helyenként annyira ellapúinak, hogy tartósabb esőzésnél a Biíko polje egész Mikanovciig víz alá kerül. Minthogy a patakot malomzsilipekkel és halász-rekeszekkel több helyt föltorlasztották, folyását csatornákkal és gátakkal kellett szabályozni, a mi egyéb patakok több szakaszára nézve is meg- történt már. A kis Berava patak Prnjavornál ered és mellékágainál fogva a Bic vizével közlekedik. A többiekhez hasonlóan számtalan kanyarúlattal kígyódzik egész a Száva közelében lévő Stitarig, a hol a Bosutba szakad. v A Bosut Stitarnál a Beravából és még néhány érből keletkezik; saját forrása nincs is. Velika Cérnától nagy kanyarulatokkal halad éjszaknak Vinkovciig, ott azonban irányt változtat és miután Lipovacnál a SpalvávA, Morovicnál pedig a Studvá\al gyarapodott, Bosut falunál a Szávába önti vizét, sok iszapot hordva beléje, de kavicsot nem, mivel csekély esése kavics- görgetésre nem elég erős. Vinkovcéig érő nagy kanyarodása a Spaőva- és a Studva-lapály erdős terűletét öleli körül. Medrének magas és széles kereszt- metszete, mely tetemes mélységgel és szelid hajlású partok közt halad Cérnától a torkolatáig, életrevalónak tűntette föl azt a tervet, hogy e jelenleg egészen vad és rakonczátlan patakot vízi úttá tegyék, a mi zsilipek építése és kotrás útján meg is történt. Az elsorolt folyóvizek a síkság lapályosabb részének a Száváig érő déli terűletét öntözik. A Bosutnak bal vagyis éjszaki partján a vízrajzi hálózat kevésbbé sűrű. Vannak ugyan ott is árkok, mocsarak s más effélék, de folyó vízerekből csak a Josova patak említendő, mely Diakovártól délnek tart. Az éghajlati körülmények nagy hatással vannak a vízrajzra, és évszakról- évszakra feltűnően változók. Tavaszszal és őszszel a mocsarak tavakká nőnek, és a folyók nagy víztömegeket hömpölygetnek, nyáron ellenben a mocsarak nagyon összezsugorodnak, sőt helyüket szántóföldek foglalják el, és az imént még szakadatlan vízfolyások egyes pocsolyákká tagolódnak. A csapadékok mennyisége 11 —13 éves cyklusok szerint látszik váltakozni, de az egyes évek közt is nagy e tekintetben a különbség. Átlag évenként 800—900 milliméter 60*