Seite - 476 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

476 a csapadék mennyisége. Egyezik ezzel a csapadék mennyiségének Horvát- Szlavonország területén való általános eloszlása is, a mely tudvalevőleg nyugatról keletnek haladólag csökken. A legkisebb csapadékmennyiség február, márczius és szeptember hónapokra, a legnagyobb pedig április, május és október hónapokra esik. Ez az eloszlás a földmívelésre nézve nem mondható kedvezőtlennek. Az éghajlat egészben a terűlet belföldi (continentalis) jellegéhez illő, de eléggé kiegyenlítődött s mindennemű terménynek kedvező. A nyár ugyan igen meleg, s ha ilyenkor néhány héten át nem esik, a lősz mély homokká porlad, a mely a legkisebb széltől fölkavarodva egész felhőkben emelkedik föl és a házak minden résén behatolva, mindent ellep. A hőmérsék rendkívül mély, vagy magas fokú, s ezért a nagyon viharos légköri háborgások nem kevésbbé ritkák. Esős zivatarok, pusztító viharok és jégesők épen nem gyakoriak, azonban a nyár szárazsága és június, július, augusztus hónapokban az állandón meglehetős magas fokú hőmérsék gyakran elég kellemetlenné válik. Ilyenkor a vizet áteresztő lősztalajon vízhiány áll be s a kutakból néhol kiapad a jó ivóvíz. Az éghajlat azonban egészben véve a földmívelésnek nagyon kedvező. A gabnaneműek minden fajtáját termesztik, a melyek különben Horvátország többi részein is megteremnek. A szőlőmívelés is számbavehető, ha nem terem- nek is olyan finom fajok, mint a Fruska gora verőfényes lejtőin. Gyümölcsfák közül különösen a szilvafák említendők, melyek nemesebb fajainak termését külföldre is szállítják. Dinnyét, kivált görögdinnyét a földeken jóformán minden gondozás nélkül termesztenek, s a nap forró sugarai mégis tetemes nagyságra érlelik úgy, hogy néha 15, sőt még több kilós darabok is kerülnek piaczra. Milyen forrón tűz nyáron a nap a rónán, eléggé mutatja az is, hogy a gyapotcserje is megterem, a melyet a határőrvidék fönnállása idején kisérlet- képen Vinkovce környékén honosítottak meg. Ennél azonban fontosabb az eperfa termesztése. Az év 11.3 Celsius foknyi középhőmérséke; a hosszantartó nyár, a melyre majdnem minden átmenet nélkül következik a tél; a szép meleg ősz, mely állandó derűvel és verőfénynyel tart egész november derekáig: mindez igen kedvez a növényzet fejlődésének. Akárhányszor megesik, hogy novemberben a szilvafák másodszor virágzanak, és a langyos őszi idő nem egy tavaszi virágot kelt életre.