Seite - 482 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

482 A belső berendezés egyszerű, de takaros. A hófehér falakon néhány kép függ, s a háziasszony fő büszkesége a magasan tornyosodó ágy, melynek saját szövésű szőnyeg a takarója. E szőnyegek a szlavóniai házi iparnak igen figyelemreméltó alkotásai. Az anyagot hozzá a birkanyájak gyapjából veszik, az elpusztíthatatlan festé- keket pedig hagyományosan öröklődő ősrégi reczeptek szerint készítik. Színeik igen élénkek, díszítményeik gazdagok és változatosak, ékesen szólva a nép jó ízléséről és szépérzékéről, valamint a díszítő hatások megítélésében jóformán ösztönszerűen nyilvánuló helyes értelméről. A hol a lősztalaj megszűnik és bővében van a fa, azokban a kerületekben a házakat szálfákból is ácsolják, s az ilyen házaknak az emeletére szabadon álló lépcső vezet föl. A házépítésnek ez a módja sok tekintetben nyereséges. A költsége csekély, s így az önálló háztartás alapítása tetemesen meg van könnyítve. A mellett az ilyen házak nyáron hűvösek, télen jó melegek, s ha árvizek nem nedvesí- tik át a falaikat, szárazak is. A ház mellett van a gyümölcsös és a veteményes kert, úgy, hogy a falvak gyümölcsültetvények koszorújában állanak. A nagyobb helységekben több mellékútcza is van, melyek a lehetőség szerint rendesen derékszögben metszik a fő útezát. Az alacsony dombhullámok közül magasan kiemelkedik s útat mutat a vándornak Diakovár székesegyházának a tornya. Diakovár a már említett fensík nyugati végén áll ott, a hol a talaj már kissé hullámosodni kezd, a pozsegai katlan nyúlványainak lábánál, 111 méter- nyire a tengerszín fölött. Vidékét, melyen messzire sehol kő nem látható, itt néhány kisebb patak szeli át. Diakovár nyugati oldalán a Ribnjak patak kis völgye van, mely csak 17 méterrel mélyebb fekvésű a városnál. A környék egyhangú, sík rónaság, melyen a kiterjedt szántóföldek között erdők zöldelnek. Diakovár eredete a rómaiak uralmának idejére esik, akik itt, a Sziszekről Sirmiumba vezető birodalmi út mentén Certissa nevű nagyobb állomáshelyet alapítottak. E községet azonban a népvándorlás viharai sok mással együtt elsöpörték a föld színéről, s csak a XIII. században támadt ismét új életre. IV. Béla király testvére Kálmán, Halics volt királya, egész Szlavónia herczege, 1239-ben királyi beleegyezéssel a boszniai püspöknek és utódainak adományozta Cossessio Diaco-\. a hozzá tartozó óriási birtokokkal együtt.