Seite - 487 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

487 bársony és selyem, fehér és arany, valamint különféle színes hímzés is dúsan díszíti e szép, színekben gazdag viseletet, melyben a falu leányai és asszonyai vasárnapokon és ünnepeken templomba mennek. Fő ékszerük lánczokká fűzött aranypénzekből áll, melyek nemzedékről- nemzcdékrc szállnak örökségül a családokban. A nők gondosan fésűit hajzatuk- ban fejékűl, a nyakukon, a mellükön, a selyem fűződerekukon és az övükön sokszor egész vagyont viselnek, s mentül módosabb az illető, annál nagyobbak az aranypénzei. Mint a ruhára, úgy a hajviseletre is igen nagy gondot fordítanak; mesteri fonatokba rendezik, s majdnem minden falunak más a kedvelt hajviselete. Már pedig az olyan nép, a mely ennyi gondot fordít a teste tisztán tartására és csinosítására, rendesen a háza belsejét is takarosan tartja. Szembetűnő jellemvonása e népnek a táncz és a zene kedvelése. A táncz, kivált a körtáncz, igen kedvelt népmulatság, melynek ünnep- napokon, de minden egyéb kinálkozó alkalommal is szenvedélylyel hódolnak. De e táncz több a testi ügyesség gyakorlásánál és a puszta mulatságnál, mert egyúttal a nép költői tehetségének és zenei érzékének serkentője is. A tamburica, mely a gitárnak egy fajtája, egész életén át hű kísérője a férfinak, és ezé a hangszeré a vezérszerep a népzenében. Az ének forrása dús erővel buzog mindenütt, s a dalok többnyire szabad rögtönzések, igazi népdalok, melyek kimeríthetetlen őserővel fakadnak a pillanat hevéből, hogy csakhamar ismét a feledés örvényébe merüljenek, ha kedvező véletlen szóbeli, vagy írásos hagyományban meg nem örökíti őket. A délszláv akadémia kiadásában megjelenő Zbornik (Gyűjtemény), mely a horvát-szlavon nép szokásait és erkölcseit ismerteti, főkép a szlavóniai síkság lakosságának népköltéséből közöl gazdag készletet, s ezzel tanúlságos bepillan- tást enged a nép lelkébe. E szokások leírásából látni legjobban, milyen szívós és szinte sérthetetlen tőrvény erejével meggyökeresedett a nép erkölcse és hagyománya, melynek alakiságaiban sokkal szigorúbban megőrzi a falusi, mint a városi lakosság, a maga életének formáit. A népesség folytonos szaporodása, melyből csak kevesen vándorolnak ki, s ezzel kapcsolatban a vizeknek egyre haladó szabályozása és a mocsarak kiszárítása, a melyek helyén mind több termő talaj keletkezik, mindez a jövőre nézve is örvendetes előhaladást biztosít e vidék lakosságának az anyagi és szellemi művelődés s általában a fejlődés útján. A népben magában megvannak e haladás föltételei.