Seite - 490 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

490 megállapítani nem nehéz, a mennyiben a Papukon, a Krndiján, a Psunjon és a Dilj gorán a vízválasztót követi. Ezek a határhegyek befelé éjszakon laposabban lejtősödnek, délen meredekebben ereszkednek le az erdős domb- vidékre, meg a szántókból és rétekből álló mezőségre. Az egész vidék egy összhangzatos egészszé egyesülő két alkotó részből áll: az egészet körűiszegélyező hegységből és az e hegyövön belül terjedő hullámos dombvidékből. Ámbár a tájat alkotó földrajzi elemek alakja, egy középső, délfelé hullámzatosan lejtősödő dombos mélyedést kerűlékformában körűifogó határhegység, meglehetősen egyszerű, mindamellett e tájnak képe a vízrajzi és földtani állapotoknál fogva eléggé változatos. Az Orljava fő mellékfolyójával, a Londzával, az egész katlanfeneket behálózza, számos patakot szed magába a haránt és hosszanti völgyekből, a hegységet élesen tagolt nagyobb csoportokra és számtalan dombra s hegy- hátra osztja és déli irányban végigszalad az egész vidéken, melyet a hegy- övön éles csorbát alkotó pleternicai áttörésen hagy el. A folyó víz ereje hatott ottan a talaj alakúlására, a mennyiben a régi hegyeket lehordta és letörpítette, gerinczükig fölérő völgyeket vágva a testükbe, a katlan alját pedig feltöltötte. E vidék megteremtésén a föld összes alkotó erői közreműködtek. A Papuk és a Psunj hegyek gnájsz és gránit sziklái, melyekben arany nyomaira akadtak, valamint a gyakori kristály-pala is, a föld legrégibb rétegeihez tartoznak. Az újabb ülepedéses kövületeket tartalmazó rétegek pedig külön- féle korokból valók. Őskori vulkáni erők is részt vettek a hegyek fölépí- tésében; összeránczosodások, emelkedések és sülyedések tolták, emelték és ismét letaszították a rétegeket; ezen oly különféleképen át meg át idomított talajból alkotta meg aztán a folyónak lassan, de biztosan működő ereje a mai tájképet. Az élesen kialakúlt hegylánczok az egész terűlet földrajzi fölosztását ép úgy megkönnyítik, mint a szomszédos vidékektől való elhatárolását. A pozsegai katlanfenék kerűlékalakú, melynek hosszabbik tengelye nyugatról keletre irányúi. A katlant körülövező hegypárkányzat három helyen van megszakítva: keleti és nyugati oldalán, a hol a hegy hátába mély horpadások vágódnak be, ellenben a déli oldalon, a hol a megszakítás legélesebb, a katlan fő víz-ere, a Orljava, mély bevágódáson át lép ki a Száva síkjára. A hegylánczok csoportosítása ennélfogva igen könnyű és világos; az egész hegyöv két részből áll: egy éjszakiból és egy déliből, melyek közül amaz egységesebb, míg emezt az Orljava két félre osztja.