Seite - 496 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

496 jelenségek Eminovac faluban Pozsega mellett, melyeket eleinte vulkáni erők kitöréseinek néztek. 1779 év október havában napföljötte előtt egyszer csak lángba borúit egy parasztház, még pedig alúlról. A tüzet eloltották, de este felé újra kigyúladt az eresz, majd meg a küszöb kezdett égni. Éjjel a vesszőből font és a háztól 16 lépésnyi távolban volt gabnapajta is kigyúlt. Ez az egyre ismét- lődő tűz a ház lakóit a legnagyobb éberségre késztette, mindamellett még ugyanazon éjjel újból kitört, még pedig egy más, kissé félre esőbb házikóban. 1780 január haváig aztán szünet állott be, de akkor szintén napkölte előtt megint jelentkezett a tűz és az egész kunyhót elhamvasztotta. A hamuvá égett házikót fölépítették, de 1781 szeptemberében ismét égni kezdett; a tüzet újólag eloltották, de már a következő nap a szénapajta gyúladt ki észrevétlenül és négy parasztház hamvadt el teljesen. Ezóta a lakosság folytonos rettegésben élt; senki sem tudta a tűz okát megmagyarázni, s a további események egyre tágabb tért nyitottak a szállongó balhitnek. Egyszer egy faválú gyúladt meg, a melyen történetesen épen néhány ember ült, másszor egy jól elzárt ruhaszekrénynek a belseje fogott tüzet. Már épen elhagyni készültek a szerencsétlen helyet a megijedt lakók, mikor végre a hatóságok rá fanyalodtak, hogy az udvarnak jelentést tegye- nek. Erre Pillér és Mitterpacher budapesti egyetemi tanárokat leküldték Pozsegába e természeti csoda földerítésére. „Iter per Posseganam provinciám" (Pozsegamegyei út) czímű, 1783-ban Budán megjelent, szorgalmas és alapos kutatásokon alapúló terjedelmes jelentésükben semleges eredményre jutottak ugyan, de annyit kétségen kivűl megállapítottak, hogy nem vulkáni erők játszottak közre, mint a hogy általánosan hitték. E ritka természeti jelenségek oka valószínűleg a Cernik mellett és több más helyen ismeretes kőolaj terűle- teken fölszálló gázokban keresendő, melyek maguktól gyúlladhattak meg. Taube, a ki 1777-ben adta ki Szlavóniáról és a Szerémségről szóló leírását, nem számol be a földtani alakúlásról, de óva int mindenkit a bányá- szattól, mert a jól megmívelt szántók úgyis a legdúsabb kincset nyújtják. A rendszeres kutatást az ötvenes években a bécsi cs. kir. földtani intézet indította meg. Ennek a közleményeiben tették közzé vizsgálódásaik eredményeit Stur és Paul, a melyeket azután a horvát szakemberek, Vukasovié, Pilar, Kispatié és Gorjanovié kiegészítettek és több pontra nézve ki is igazítottak. Legkevésbbé ismeretes a félreeső Papuk hegység, jóllehet Göttmann már 1852-ben a velikei kvarcztelepekből aranyat nyert. Csakhogy a mennyi-