Seite - 498 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

498 Ezek után a mészköves márgának sarmati rétegei következnek, a melyekben Cardium obsoletum és Ervillia maradványok találhatók; a gyakori hömpölyrétegekben pedig főleg Valencienesiák jönnek elő. A földtani kutatást a sűrű erdőség, óriási kavics, vastag iszap- és árad- mányi rétegek fölötte megnehezítik. Oly helyek, a hol legősibb kövek volnának láthatók, ritkák. A növényvilág, mely zöld szőnyegként föd hegyet-völgyet egyaránt, rendkívül fejlett. Az enyhe éghajlat, mely a zágrábitól alig különbözik, a bő csapadék és a szilárd talaj, mely a nedvességet megtartja a fölszínen, lehetővé teszik, hogy a Horvátországban tenyésző összes növényfajok meg- éljenek, s hogy a magasabb részeken is sűrű erdő díszelegjen. Pompás bükkösök és nagy terjedelmű tölgyesek sok anyagot adnak a különböző helyeken működő fűrészmalmoknak. De a míg szőlő, az éger, a fűz és a dió dúsan tenyésznek, a tűlevelűek itt is, mint a folyamközön általában, valóságos mostoha gyermekei a természetnek. Föltűnő néhány növény olyan a katlan éjszaki felén, melyek különben csak a horvát hegyvidéken honosak, minők a halványsárgás gyűszűvirág, a sisakvirág, néhány fájvirágfaj és a különféle páfránok. Az állatvilágnak sincsenek különös honi fajai. A medve, melynek nevét néhány helynév, mint Medvedjak, még föntartotta, és a farkas újabb időben tökéletesen kivesztek. Ellenben nyúl, őz, róka, vadmacska elég nagy számban fordúl elő; a madarak közül különösen sok az éneklő. Az Orljava mellett fekvő Pozsega városka a vidék fő helye. E külön- leges állását az elszigetelt tájék középtáján való fekvésének köszönheti. A hegygyűrűzet által a szomszédokkal való szorosabb közlekedéstől, ha nem is teljesen elvágott, de elzárt lakosság műveltségében és történetében bizonyos önállóságra tett szert, a mely Pozsega fontosságára is befolyással volt. A katlan belső területei természetszerűleg azon pont felé húztak, a hol a rómaiak ideje óta Inicerum nevű telep állott, ott metszvén egymást az útak, melyek ma is a hegyek bemélyedéseiben haladnak. Mint valami kapu nyílik a tulaj donképen i pozsegai hegység és a Dilj gora között dél felé az Orljava mély szakadéka, a melyen újabb időben a zágráb— zimonyi fő vonalból kiágazó szárny vasút ebbe a félreeső zugolyba is behatolt. Ez a nyugat felé vivő vasúti szárnyvonal azonban Pozsegánál végződik, s az Orljava völgyén tovább fölfelé csak országút közvetíti a közlekedést a külső világgal. Brestovac nevű kis falunál, Pozsegától körülbelül egy órányira