Seite - 502 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

502 francziskánus, Imbrisinovic Péter, a népfölkelés vezére, a Sokolovac hegyen Pozsega mellett tönkre verte őket. E napot, mely Pozsegát egyszer s min- denkorra fölszabadította a basák uralkodása alól, márezius 12-én, Szent Gergely napján ma is megünneplik. A megszilárdult béke fölöslegessé tette a várat is, a melyből 1750-ben az őrséget kivonták. Később, a zágrábi püspökség birtokolása idején, az erődítéseket annyira elhanyagolták, hogy ma már csak a romjaik vannak meg. A város ellenben egyre nőtt, a lakosság száma folyton nagyobbodott, míg végűi 1791-ben Pozsegát szabad királyi városnak beczikkelyezték. A mintegy 4000 lakosú város külsőleg csinos, barátságos mezővároska, melynek a VuCjak patak völgye és a fő térig benyúló dombok meredek lejtői festői színt kölcsönöznek. Az Arslanovcinak nevezett keleti városrész a Grgin dol (György völgye) domb aljához simúl, a nagy piacz a Kapavacra támaszkodik, míg a „Szent Rókus" nevű nyugati városnegyed a Sokolovac hegy mentén húzódik végig. A piaczon levő, jobbára egyemeletes házak boltozatos tornáczai ósdi tekintetűvé teszik a városkát, jóllehet régi házai nincsenek is, mert az 1779? 1842 és 1854-i nagy tűzvészek alkalmával sok ház elpusztult, sőt a levéltár és a sok érdekes kéziratot tartalmazó könyvtár is. Legnagyobb épületek a megyeháza, a törvényszék és a főgymnasium, melynek első alapja a XVIII. század kezdetéig nyúlik vissza. Abban az időben ez a jezsuiták alapította intézet mint pozsegai akadémia messze földön híres volt és a tartomány első iskolái közé tartozott. A polgárok ájtatos érzülete a gondosan föntartott templomokban és számos hitjelvényben nyilatkozott, a melyekre csaknem minden útczában akadhatni. A Szent Terézről nevezett szép és nagy plebánia-templom Mária Terézia korából való. Előtte áll Imbrisinovic Péter szobra, ki nagy érdemeket szerzett Szlavónia felszabadítása körűi. Igen régi a Ferencz-rendi kolostor a hozzá tartozó templommal együtt, csakhogy mindkét épületen meglátszik változatos sorsuknak a nyoma. A törökök dzamijává (imaház) alakították át a templomot; 1842-ben leégett, majd meg újra fölépült. A török épületek rég eltűntek. Ősrégi a Szent Fülöp és Jakab apostolokról nevezett templomocska is, a melyet már 1535-ben mint plebánia-templomot említenek. A város nagy, körülbelül 7000 holdnyi határa és a talaj termékeny volta mintegy kínálkozott a mívelésre; innét van, hogy a polgárok nagy- részt szőlősgazdák és földmívelők, kik a mellett kereskedést is űznek és