Seite - 503 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

503 házilag mindazon ipari tárgyakat előállítják, melyekre a vidéknek szüksége van. Ennélfogva a pozsegai vásárok az egész környékre nézve fontosak; közelről és távolról csakúgy özönlik a parasztság a városba, hogy nyers terményeiért otthon készült ipari termékeket szerezzen be. A török időkben sokat emlegetett Pozsega földrajzi fekvése miatt elvesz- tette a külvilággal való összeköttetést, melytől a legújabb időkig elzárkózott. De ezen elszigeteltség még sem ölte meg a szellemi kincsek iránti érzékét; több iskolája nagy látogatottságnak örvendett és néhány, egész Horvátország- ban hírneves férfiút adott a horvátoknak. Itt született 1700-ban Kanizlic Antal, a jogtudós, ki mint gymnasiumi rektor és mint költő is hírnevet és dicsőséget szerzett magának. Sebastianovic Ferencz is öregbítette szülővárosa dicséretét, mert őt tartották a XVIII. század legválasztékosabb latin költőjének, ki Corineus Lapirius néven a római arkadiai akadémia ünnepelt tagja volt. Mandié Antal 1806-ban diakovári püspökké lett, Babukic Alajos a zágrábi akadémia tanára pedig nagy érdemeket szerzett mint nyelvbuvár és író. Pozsega közelebbi és távolabbi környékén egész sora van a szép séta- útaknak és kiránduló helyeknek, a melyeket kivétel nélkül kevés fáradsággal és rövid idő alatt el lehet érni. Csinos sétányok visznek a várba, a kálvária-hegyre, a melyről szép a kilátás a városra és a kitűnő forrásáról híres Tekijához. Nagyon látogatják a mintegy 7 kilométer távolságnyira fekvő Velika falut is, melynek kies fekvése bőven kárpótolja a látogatót a négy órai gyalog- lásért. Az országút éjszak felé a Papuk alján szétterülő síkságon levő gyümöl- csösökön viszen keresztül. Útközben látszik keletnek Kaptol falu és vár, egykor a templomos vitézek székhelye, nyugatnak pedig már a XIV. század- ban emlegetett Strazeman romja. Velika nagy falu, mely mintegy két kilométernyi hosszan fészkelődött be a Veliőanka patak szűk völgyébe. A szilva- és diófák sűrű zöldjébe rejtezett házak csak akkor vehetők észre, mikor már a számtalan értől keresztezett útczába ért az ember, s a mikor ott van, akár azt hihetné, hogy valami alpesi völgyben áll. A Sadic, Plis, Kosovac, Maliscak (727 méter) és a kúpalakú Toplicki-hegy meredek falú szűk völgyeket alkotnak, melyeken köves medrű patakok szaladnak le a síkság felé. De Velikának nemcsak a tájképi szépsége lebilincselő, valamint az az éles ellentét, melyet a sík mezőséggel szemben alkot, hanem az a sok történeti emlék is megragadja a figyelmet, melyet a tisztes,