Seite - 505 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

505 Bojanié Makszimnak, a merész hajdúnak hősi tetteit vonta be dicsérettel. 12 évig élt egy barlangban Jankovac közelében a nélkül, hogy kézre került volna, mert a nép segítette a hajdúkat, mint a szabadság előharczosait. De végre ütött az ő órája is, mikor üldözőivel daczolva, be merészkedett lépni a közel faluba, a hol meglepték és agyonlőtték. Jankovac környéke a természettudósnak is kedveskedik néhány érdekes jelenséggel, a mennyiben nyugat felé hatalmas gránitbércz emelkedik, melyet Útcza Daruváron. a patakok erős turfrétegekkel iszapoltak be; szűk völgyekből vízesések törnek elő; a Bektesből Nasicéba vezető szoros tetején durva szemcséjű trachyt hömpölyök találhatók és különféle, régibb és újabb kőzetrétegek következnek gvorsan egymásra. Jankovactól nyugatra főleg a Krndija keresztvölgyeiben fekvő Kutjevo és Gradiste környékét vizsgálta át alaposabban Gorjanovié tanár, úgy, hogy földtani alakulásuk most már minden kétségen kivűl áll. Az odább keletnek fekvő és a Londza forrásvidékét alkotó magaslatokat, a hol a Dilj gora és a Krstovi zárják be a szlavóniai síkság felé a pozsegai katlant kerítő hegyövet, Pilar tanár vette föl földtani szempontból. A Londzának a hegy törzsébe mélyen bevágódó hasadéka olyképen választja el az éjszaki H. 64