Seite - 506 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

506 Krndiját a déli Dilj gorától, hogy a vízválasztó a szlavóniai lapály felé néhány alacsony s keskeny dombhátra szorítkozik. A Londza völgye azért is érdekes, hogy benne egy kis tavacska található, pedig a barlang és a tó Pozsega egész környékén ritka dolog. Mint a magasan fekvő jankovaci tó, úgy a sovskidoli is a Dilj gora tetejétől nem messze fekszik. A sűrűn lakott hegylánczaival természetes parkot alkotó Dilj gora festői tájai gondozott útakon könnyen elérhetők és a sovskidoli tóhoz tett kirándulás a természetkedvelőnek nagy gyönyörűséget szerez. Hiányzanak ugyan a Papuk számbavehetőbb magaslatai, sziklás csúcsai és alpesi völgyei, de a napos, szőlővel teleültetett dombok, a hullámos domboldalakra messze érő kilátás, a lapos nyílt völgyekben levő barátságos falvak és a szorgalmas, barátságos néppel való érintkezés magában véve is eléggé jutalmazó. A Dilj gora legszebb pontjait a Pleternicából Rusevón át s tovább Diakovár felé vivő országúton lehet elérni. Ez az út, miután átszelte a tiszta vizű Londzát, az 1837 óta csaknem tisztán csehek lakta Resnik, Svilna és Kuk falvakon át megy odább. Dús növényzet födi a termékeny magaslatokat s buján tenyészik a mérges nadragulya, melyet a nép „duhanis"-nak nevez, mert leveleivel a dohányt pótolja. A szarvasmarha is baj nélkül eszi meg a nadragulyát, sőt állítólag az ember is bátran lenyelheti kilencz magját, de már a tizedik éles fájdalmakat okoz. Kalenicen át az út a Dilj gora 459 méternyi legmagasabb emelkedésén, a Predolje alján olyan vidéken halad tova, a hol lépten-nyomon a török idők emlékeivel találkozunk. Minden hegyhez, minden templomhoz véres harczok, dicső tettek mesés emléke fűződik. Rusevo előtt, mely a Londza egyik harántvölgyében telepedett meg jó hosszú darabon, az út az erdős magaslatokról leszáll a lapályra, szőlők és szántóföldek közé. Ha Rusevótól délnek a Liga patak szűk ösvényén föl egész a Dilj gora gerinczéig haladunk, egy óra alatt egy forrásnál vagyunk, melynek képe igen hasonlít Jankovachoz. Igen közel van benn az erdőben a bájos kis Sovsko jezero tó, melynek ismeretlen mélységéről a nép csodás dolgokat mesél. A sötét tükrű tavacska, mely a Tátra tengerszemeihez hasonlít, erdős lejtők alkotta kis medenczében fekszik; nincsen látható lefolyása, de az utóbbi időben úgy terjedelemre, mint mélységre nézve megfogyott. Sajátságos sötét- sárga ponty faj él benne, a melynek a nép „karas" nevet adott. E halakat egy Presié nevű paraszt hozta oda a Szávából s azok ott csodálatosképen egészen meghonosodtak. Mostani otthonuk szűkös volta miatt csak 12—16 centi-