Seite - 508 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

503 méternyi átlagos nagyságot érnek el és azonnal elpusztulnak, mihelyt a tóból más vízbe viszik át őket. A körűi fekvő hegyek nevei és számos kulturmaradvány arra mutatnak, hogy az emberi telepek a török idők óta a megerősített hegyekről leköltöztek e termékeny síkságra. A tótól keletre a hegygerincz lealacsonyodik s a hosszú völgyek iránya megváltozik, a mennyiben a szlavóniai lapály síkja felé nyílnak. A pozsegai katlan nyugati oldalán meg kell említeni Lipiketks Daruvárt melyek nevét Horvátország határain kivűl is ismerik. Pozsegából az Orljava völgyében szép országút megy a déli Psunj- csoportot az éjszaki Papuktól elválasztó búéi (365 méter) hágón át. Krestovac, SloboHtina, Orljavac és Kamensko falvakon keresztül lassan emelkedve húzódik végig a tágas völgyön csaknem szakadatlanúl házak között föl egész a gerin- czen levő Orljava forrásig. Itt a hegyek magasabbakká válnak, meredek oldalai- kat sötét erdők fedik, a patakok mély szakadékokat vájtak maguknak, a kilátás szűkkörű s a magasan fekvő tanyák lakosai nagy küzdelem árán vívják ki maguknak a megélhetés eszközeit. Búétól az út a Pakra völgyébe ereszkedik le, mely Pakracon alúl jól mívelt mezővé szélesedik ki, melyen a híres lipiki jódforrások fakadnak. A Psunj itt nyílt dombvidékké törpül, melynek termékeny volta több falunak a megélhetését segíti elő. A lipiki gyógyforrásokat, melyeknek nagy jódtartalma, párosúlva a víznek állandóan magas (64° Celsius) hőfokával sok betegségben meglepő hatást gyakorol, csak az utolsó századokban kezdték jobban méltányolni; azelőtt az ősi hírnevű daruvári forrásnak akadt több vendége. A daruvári gróf egyúttal Lipik tulajdonosa is volt. Egyrészt ezért is és mert hibásan azt hitték, hogy mind a két gyógyító erejű víz ugyanazon hatással bir, a több kényelmet adó Daruvárt eléje tették a tanyaszerű Lipiknek. Lipiken a XVIII. század végén kerítették körűi az első forrást; ugyan- akkor egy fürdőházat építettek, de a vendégeknek a közel fekvő Pakracon kellett éjszakázniok, mert Lipik nem nyújtott elegendő oltalmat a gyakori rablótámadások ellen. Cranz az osztrák birodalom gyógyforrásairól szóló munkájában 1777-ben Lipiket még a meleg kénforrások közé számítja. De, midőn az újabb vegyészeti vizsgálat során kitűnt, hogy e források a világ legerősebb jódvizei közé tartoznak, a látogatók száma folyton emelkedett és ma a hely a mai fürdő minden segédeszközével és kényelmével föl van szerelve, a