Seite - 524 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

524 Vukovár a rómaiak korában eleinte kis megerősített tábor vala, a mely körűi néhány kereskedő telepedett meg. Ezt a telepít vényt Vica, Volca, Hiulca, majd Valcov néven nevezték; az utóbbiból keletkezett a Valkóvár s végre a Vukovár. Idővel a római táborból vár lett, mely egy halmon feküdt, s erős falak vették körűi. 1231-ben IV. Béla öcscse, a hajdani halicsi király Kálmán jogot adott Vukovár polgárainak a Vukában és a Dunában való halászásra. Mikor 1526-ban a török elfoglalta Vukovárt, a lakosság Vukovár. szanaszét menekült. Erdőkben és rejtett helyeken tartották az isteni- tiszteletet. A török elvonúlása után a város romokban hevert, s csak később ébredt új életre. A Ferencz-rendiek kolostora 1730 óta áll; templomuk Szent Fülöpnek és Jakabnak van szentelve; hozzá tartozik a bogdanovici fiókegyház, és Szent Rókus kápolnája Új-Vukovárt. A görög-keletieknek és az izraelitáknak is van itt egyházuk. Vukovártól Újlak (Ilok) felé a Duna vidéke még érdekesebb, mert ott emelkedik a Fruska gora, a „virágzó Szerémség" (Kitnjasti Sriem) hegysége.