Seite - 528 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

528 óta, s mikor a vízár lefutott, a megbarnúlt és megfeketedett, ág nélküli törzseken világosan láthatni az előre haladó szenesedés egyes tüneteit. Ezen medencze keleti szélén vasút vezet Ludinába és tovább Moslavi- nába, a hol Berchtold grófnak nagy terjedelmű földbirtoka van. A moslavinai (monoszlói) vár, melyet a XVIII. század közepén az Erdődy grófok építtettek, egy, saját kápolnával bíró, igen tekintélyes fő épületből és két kastélyszerű kisebb épületből áll, melyekhez tágas gazdasági épületek és egy gőzmalom járulnak. A vár egy lőszdombon fekszik épen ott, hol a Jelenska patak a völgyből a mívelt és számos faluval benépe- sített síkságra kilép. Ez az egész hegycsoportnak legfontosabb része, a mint hogy a vár szomszédságában lévő régi alapfalak is arra vallanak, hogy e vidéknek épen ezt a részét már a rómaiak benépesítették vala. Nemcsak a legnagyobb helységek, hanem a legnevezetesebb természeti jelenségek is a délnyugati részen csoportosúlnak. Az egész vidéknek nevet adó moslavinai vártól a Jelenska patak mellett fölfelé haladva a jól mívelt völgy lejtői a Jelenska mögött összeszorúlnak; itt vagyunk a fő gerincz gránitján. Itt van, mintegy két órányira a vasúttól az a kőbánya, melyből a legszebb moslavinai gránit származik. Ennek a szem- csés, kemény, halványszürke kőnek, a mely nagyobb tömbökben is törhető, nagy a fontossága Horvátországra nézve, mert az egész országban csak is itten van úgy útkövezésre, mint szobor faragásra alkalmas kőanyag. Moslavinából nyugati irányban Voloderen át a magaslatok szélén két órai út vezet GraCenicába. A Graőenica patak jobbkézt eső oldalvölgyén haladva, a lősztalaj vidékéről a pliocén márga és agyag területére érünk; ennek a két rétegnek a határán van a Paklenica patak nyílásában a boriki, vagy a hogy a közel fekvő faluról inkább nevezik, a mikleuskai kőolajforrás. Ez eredetileg édesvizű forrás volt, és az ebből támadt pocsolya színén zsírfoltok képződtek, melyeket az ott lakók kocsikenésre használtak. A Horvátország természeti sajátságainak kikutatásában fáradhatatlan Vukotinovié L. közelebbről is meg- vizsgálta e jelenséget, és a 6o-as évek elején többeket figyelmeztetett reá, hogy ott kőolaj található. Hermann későbbi kutatásai alapján kitűnt, hogy azon a helyen dús és, egészen a mélyen fekvő gnájszig leérő földi szurok- telep van. A gazda ekéje szántás közben gyakran fönnakadt; tudniillik meg- keményedett szuroktömbbe vágódott s nem bírta áthasítani. Mélyebb fekvésben több lesz a szurok és végűi a fiatalabb rétegek alján a gnájsz hasadékaiban, mint nyúlós folyadék, szivárog össze. A nép által paklenicának, azaz földi