Seite - 529 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

529 szuroknak nevezett Mikleuska környéken egész csoport kisebb forrás van, a melyekből kőolaj szivárog föl. Sajnos, a mennyiség nem felelt meg a nagy várakozásnak, mert a kőolajat adó rétegek vékonyak és nagyon szétoszla- dozottak. A kőolaj gyűjtése ekként mindössze arra szorítkozik, hogy a fiatalabb rétegeken át a gnájszig fúrt 70 méternyi üregbe hordót illesztenek be, a mely néhány nap alatt megtelik. Jóllehet tehát a Moslavaőka gorán különféle kőzetfajok, értékes ásvá- nyok, sőt ékkövek is fordulnak elő, a mennyiben turmalint és topázt is találtak, mindamellett mindeddig semmi kilátás sem volt arra, hogy ott nagyobb bányaipar fejlődhessék ki, mert a kevéssé átkutatott vidék a közlekedéstől és a vasúttól távol esett. Azonkívül az ismeretes telepek, még a nagyban jelentkező lignitrétegek is, igen szét vannak darabolva és kisebbszerűek. Nagyobb haszon csak a gránit fejtéséből várható, mert legújabban Zágráb útczáinak a kövezésére is használni kezdték, és netalán újabb leletek, a melyek, v például a Sartovac falu mellett, a hegység déli oldalán levő kőolajforrás, nagyobb eredményekkel kecsegtetnek. A gránitfejtés az ország szükségletéhez képest igen is ingadozó és csak kis mértékben űzik. Turmalinon kivűl topáz is fordúl elő nagyobb darabokban. A fontosabb kereseti ágak még mindig a föld- és szőlőmívelés, a mely, mivel régóta és mélyen bent a hegyek között is űzik, biztos jövedelmet nyújt a népnek. Ennélfogva az egész vidék aránylag nagy népességű, és főleg a völgyekben sok a falu és házcsoport. A szőlőmívelés egészen Claudius császár idejéig visszavihető. Különösen a mésztartalmú helyek adnak sok kitűnő bort. Nagyobb helységek: Mikloul, Samarica és Petrilka az éjszaki oldalon, Garesnica a keletin, Kutina, Voloder, Mikleuska^ Moslavina és Jelenska a délin, Ludina és Vrtljinska a nyugatin. Valamennyi ugyanazon terv szerint épült; mindannyi a patakok mentén, még pedig jobbára csak az egyik parton levő hosszú házsorból álló, egytől egyig kisebb községek; lakóik száma ritkán haladja túl az ezeret. Mint Horvátország többi hegyvidékén, a telepek az erdők vadonából és az oltalmat adó magaslatokról itt is lekerültek a síkságra és a termékeny völgyekbe. Erdőkoszorúzta várromok emlékeztetnek itt is a török harezok idejére; rengeteg erdősségek ölében, a hegyes vidék közepében félreeső fekvésük elárulja, hogy az úttalanság itt védelmi czélokra szolgált. A fő hegyhát nyugati szárnyán a következő romok sorakoznak egymás mellett: a Hunka alatt emelkedik a Bela erkva (Fehértemplom), a PeruSiégrad H. 67