Seite - 531 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

531 A fiatal asszonynépségnek egykor szép ruházata a külföldi divat hatása alatt sokat vesztett eredeti tisztaságából; csak az éltesebb nők ragaszkodnak még szigorúan, úgy szabásban, mint kelmében, a régi módihoz. Ez a viselet a következő: a mellen keskeny ránezokba szedett, bokáig érő, hosszú ing. Ennek csipkés szegélye alól vörös vagy fehér harisnya, a legfinomabb bőrből készült csinos félezipő vagy színes és hímzett papucs kandikál ki. És a leányok értik a módját, hogyan kell parányi, jól formált lábaikat fitogtatni. A kelme, mint az összes fehérnemű, otthon szőtt, igen finom, fehér vagy sáfránnal sárgás fehérre föstött vászon, mely gyakran oly finom és áttetsző, mint a Koss sziget hajdan hires könnyű selyem szövetei. Minden hímzés nélkül omlik le a karcsú termetről, könnyedén és szellősen, de ezer ránezban, úgy, hogy áttetsző volta mellett is tökéletesen eltakarja a testet. Annál dúsabb hímzésű a fodros és csipkés széles kötény (zastor), mely az övön alúl csaknem az egész inget elfödi. A karcsú derekat leányoknál selyem pántlikából, asszonyoknál vörös posztóból készült öv szorítja össze és tartja szorosan a szintén ránezos felső inget (oplece), mely a derekat takarja. Csak a csuklón szalaggal összekötött ingújjakat díszítik színes hímzéssel, a melyet különös gonddal készítenek, úgy, hogy olykor a selyem sem elég jó hozzá, hanem a rózsákat és füzéreket arany- szálakkal szövik be. Az elválasztva hordott hajzaton vörös, szögletes „poculjica", aranynyal hímzett, csipkével beszegett kis sapka ül, a mely csak a fejtetőt födi. Nyakékűl vörös korall-(kraljuzi) és pénzfűzéreket (dzerdane) használnak. Ezek a fűzérek nemzedékről nemzedékre öröklődnek; ezek a tulajdonosnő büszkeségei, gazdag- ságának a tanújelei, és mennél több — olykor 40, sőt 50 — sor nagy szemű korall van a nyakában: annál büszkébben lépdegél s annál sovárabban kisérik az ifjak csillogó szemei. Ez öltözethez télen virágos selyemből vagy kék posztóból készült, mélyen kivágott mellényke járúl; fölé meg surkát, rendszerint fehér és kék, ritkábban fehérzöld és sárga zsinórzatú vörös posztókabátot öltenek. Ez a leányok és a fiatal asszonyok viselete. Az idősebb nők jobban szeretik a sötét színeket s ruháikat sem díszítik oly dúsan tarka hímzéssel; azonfelül a kis fekete sipkát még „peéá"-val, fehér fejkendővel födik le. Körülményesen van megszabva a „zalba", a gyászviselet, a mely csodálatosképen egészen fehér, csak az öv fekete. Ezt a fehér ruházatot az özvegyek mind halálukig megtartják; a fiatalabb asszonyok sem csak egy évig hordják a gyászruhát, mert a mély és igaz érzés csak akkor engedi meg 67*