Seite - 534 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

534 területére lép. Itt már csak 116 méternyire van a tenger színe fölött és körülbelül 780 kilométernyi futása után (egész hoszsza forrásától a torkolatáig 1062 kilométer) Zimonynál, a hol Belgrádnak várfalait mosva, a Dunába szakad, csak 71 méterrel száll lejebb. A mint a zágrábi lapályra ér, a várostól messze délre kerülve s immár számtalan ágra szakadva, egészen sík földön hömpölyög tova. Még ma is észrevehetőleg kifelé taszítja a medrét és nem is oly régi földtani korban a mai Zágráb helyén hullámzottak a habjai. Ezt bizonyítja Gurkfeldtől Zágrábig épen maradt lépcsőzetes párkányzata, mely a legvilágosabban látható Rann és Gurkfeld között, hol mintha csak emberkéz vágta volna a sima sziklafalba, oly hatalmas a víz ereje. A víz maga alig hat a sziklára, hanem a magával sodort kavicstörmeléket használja eszközül, a mely a legkeményebb sziklát is lesúrolja. Évezredek alatt a Száva roppant tömegű iszapot sepert magával és azzal a zágrábi hegység mögött eső földterűietet termékenynyé változtatta. Ezt a kotró munkát magas vízállás alkalmával végzi; az alámosott sziklafal leomlik, szétesik s a meder fenekén jó messzire tova görgetett kavics a folytonos súrlódás folytán finom homokká és iszappá mállik szét. Ennek következtében a zágrábi mély sík talaja főképen kavicstömegből áll, melyet a patakok által a környék hegyeiről lemosott földréteg féd. A folyónak középfolyásánál kifejtett romboló munkáját az alsó folyásánál mutatkozó építő ereje ellensúlyozza. A hullámok sodró ereje az ár sebességétől függ; a hol nincs meg a kellő sebesség, a tova ragadt kavics leül a víz fenekére és magasbra emeli azt. A Száva alsó folyásán azonban, mivel ott alig van esése, kevés helyen sodor magával kavicsot. Tulajdonképen csakis ott van lerakodás, a hol sebes folyású mellékfolyók ömlenek beléje. Ilyen kavics- lerakodás útján jött létre a zágrábi mező. Sziszeken alúl, a hol televény földben ásott magának ágyat, már jobbára csak iszapot hord magával, a mi azonban az árterületre nézve nagy fontosságú. Ekképen a Száva a torko- latának tájképét a rómaiak kora óta tetemesen megváltoztatta, mert a lehordott iszapot lerakván, a talajt egyre emelte. Meglepő, hogy torkolatánál teljesen tiszta és szép zöldes a vize, bár a Drina nagy mennyiségű kavicsot sodor a különben is laza márga ágyban folydogáló folyóba. A Száva felső folyása Gurkfeldig, középfolyása Brodig és az alsó Zimonyig tart. A felsőt gyors esés és szűk völgy jellemzik; a középsőnek az esése nem oly nagy, de áradáskor gyakran változtatja helyét s iszonyú erővel szigeteket, és a szárazba messze bevágódó ágyakat ás és ront ismét