Seite - 535 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

535 össze; az alsó folyása vég nélküli kanyargásokból áll; a kanyarodások között levő földnyelveket a víz elszakítja a száraztól és szigetekké teszi, a sík part- terűleten az áradás mocsarakat hagy hátra, a melyekből természetes halas- tavak képződnek. E tavak ezer meg ezer vándormadárnak szolgálnak költő- helyúl, de egyúttal a mocsárlég tenyésző helyéül is, a mi a közegészségre mindenesetre káros. A Száva folyamterűlete az ország hegyrajza szerint négy, egymástól igen elütő vidékre oszlik. Zágrábtól Sziszekig terűi el a zágrábi mély sík, a melynek jobb medenczéje a vízerekben dús és termékeny Turmező. Sziszektől Brodig aránylag szűk és hegyek közé szorúlt völgyben halad tova. Alább a hegyek elmaradnak és a folyó a szerémi síkságra lép. Az utolsó szakasz az Adriai és a Fekete tenger közötti vízválasztóig terjed; itt már csak a déli Horvátország domb- és hegyvidékéről érkező mellékfolyókat szedi föl. A folyamközön, a melynek nagyobb fele a Szávához tartozik, a víz- választó a stiriai határtól az Ivancicán, a Bilo hegységen, a pozsegai hegységen és a pozsegai hegykatlan éjszaki peremén fut át a Fruska goráig és két sajátos jelenséget mutat föl. A Vinkovce mellett kiszökellő hegyhátak a síkságba vesznek el úgy, hogy magas vízállásnál a Duna és a Száva közötti határ itt eltűnik. Ellenben a Fruska gorán a vízválasztó teljesen ki van fejlődve, de az aránytalan lejtősödés következtében egészen a Dunához ér úgy, hogy a Dunának ezen a partján az 1691-ki győzelemről híres Zalanke- méntől Zimonyig nincsen mellékfolyója. Nehezebb meghatározni a Száva folyamvidékének határait az Adriai tenger felé. Jóllehet itten a Kapela és a Velebit hatalmas hegylánczot alkotnak, a számtalan föld alá búvó folyó föld alatti futásával megnehezíti a vízválasztó pontos meghatározását. A fölszínen ugyan könnyen nyomon lehet követni, de ez csak látszólagos vízválasztó, a valódit a horvát kutatók minden fáradozá- sukkal sem tudták megállapítani. Ez a futólagos áttekintés is eléggé mutatja, mennyire különböznek egymástól a Száva folyamvidékének egyes részei égaljukra, partvidékük alakzatára és lakóik életmódjára nézve. A Szávától távolabb eső terűleteket részletesebben külön fejezetekben ismertetjük; itten csak a folyamvidékéhez tartozó vidékeket írjuk le. Az ország hegyeinek alakúlata következtében a Száva jobb és baloldali mellékfolyói nem azonosan képződtek ki. A baloldaliak, melyek között a stiriai határon futó Sutla, a Krapina, az áradásairól hirhedt Lonja, a Cazma,