Seite - 539 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

539 húzódik keletnek és Kutina mellett két ágra szakad. A jobb ág elhomokosodott, a bal pedig — miután az Ilovát és a Pakrát magába vette — Ivanskiboknál Trebez néven a Szávába ömlik. A Ljonsko-mezővel hosszú öve kezdődik a mocsaraknak, melyek a Szávát majdnem megszakítás nélkül egész a torkolatáig kisérik. Az említett öböl éjszaki szélén, a Bilo hegység egyik nyúlványán fekszik a mintegy 4000 lakóval biró Belovár (Bjelovar), ennek az egész vidéknek a fő helye s egyszersmind a legfontosabb város Zágráb és Pozsega között. Jóllehet Belovár a közlekedési fő erektől félre esik s vasúttal is csak az utóbbi években kötötték össze, mégis abból, a mi kezdetben volt, t. i. katonai erődít- ményből, nagyobb várossá nőtte ki magát, a mennyiben kedvező fekvését fölhasználva, egy terjedelmes és termékeny vidéknek természetes közép- pontjává fejlődött. A Bilo hegység hosszan elnyúló gerinczéről dél felé folt- szerűleg alacsony nyúlványok ereszkednek le a Cazma és az Ilova lapályára; az ezen lapos és hosszú nyúlványokat keresztűlszelő völgyeket számos patak öntözi. A város e hegyhátak egyikén terűi el, 135 méternyi magasan a tenger színe fölött, ellenben csekély magasságban a völgyfenék fölött, a Plavnica és a Bjelovacko patakok által félkörben körűlfoglalva. Belovár Horvátország legifjabb városa, melynek még feldolgozatlan története csak a XVIII. századig nyúlik vissza. Mária Terézia alatt keletkezett mint apró váracs, s 1869-ig a határőrvidékhez tartozott. A lakosság bevándorlókból állott, s midőn számuk fölszaporodott, a helység vásárjogot kapott (1764), nyolcz év múlva pedig „szabad katonai községgé" lett. 1874 óta Belovár szabad királyi város. A város mai képén azonnal fölismerhető az összes nagyobb volt határ- őrvidéki helységek s különösen az ezredszékhelyek alapjáúl szolgált egységes építkezési rendszer: a négyszög-alak, rendszerint keresztben futó útczáival, közepén a hivatalok középpontjáúl szolgáló nagy piacztérrel. Ez a tér, mely nem a helyőrség gyakorló tere többé, a minek eredetileg szánva volt, a város díszére és büszkeségére szolgál. Szép fáival és ízléses virágágyaival a város szívét alkotja, a melyet vasárnapokon és ünnepnapokon a lakosság annál is inkább fölkeres, mert keleti oldalán van az igen szép katholikus, a nyugatin pedig a görög-keleti templom. Innét ágazik szét a négy fő útcza, a melyeket a többiek keresztben szelnek át. Belovár aránylag nagy területen épült, mert útczái szélesek, a házakat kertek veszik körűi s azonfelül öt nyilvános tere van. Ez a kényelmes építkezés, valamint szerencsés fekvése, a mennyiben a Bilo hegység védi az éjszaki szelektől, kedvezőleg hatnak az 68*