Seite - 549 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

549 megtenni, — derűit időben pompás kilátást élvezhet. Keleten a Száva síksága fölött száll el a tekintet; sűrűn egymás mellett fekvő falvak emelkednek itt templomtornyaikkal. A Száva folyó a távolban óriási ezüst kígyóhoz hason- lóan kanyarog; a folyón túl a szerb fővárosnak, Belgrádnak házai és palotái csillognak, melyek az Avala hegység lábánál egy magaslaton terűinek szét. Balra az áldott Bánát rengő arany kalászain síklik el a fáradhatlan szem. E buján termő rónaságot a fejedelmi Duna habjai mossák. Délnyugat felé a Crveni Cot magaslatáról szabad szemmel is meg lehet különböztetni a zúgó Drina beömlésénél tornyosúló boszniai hegyeket. Éjszaknyugaton a Dunát födözi fel a szem, a mely Vukovárnál elhagyja a bácskai termékeny föl- deket, aztán oly szorosan simul a Fruska gorához, hogy az ember távolról szalagnak véli, a mely csinos falvakból s gyü- mölcsös- és szőlőskertek- nek egy-egy jellemző völgytoroktól csak imitt- amott megszakított sorá- ból pompás koszorút fűz. Ha a bájos távoli képektől, a melyekkel a Fruska gora eme legmagasb pontja kínálkozik, szemeinket egy pillanatra elfordítjuk, s a magaslatokat körös-körűi borító buja erdőkön pihentetjük, hasonlíthatlanul szép tájkép tárúl elénk. Az erdő-borította hegyek körös-körűi óriási zöld sátorokhoz hasonlítanak; úgy látszik, mintha egymásra támasz- kodnának, de a mély bevágások mégis élesen elválasztják őket egymástól. A hatalmas fák koronáinak üde zöldje sok változattal kínálkozik, a szerint, a mint a karcsú bikkfa, a széles koronájú hárs vagy a csomós tölgyfa uralkodik az árnyas erdőben. Lábaink alatt a bokrokban fülemülék csattognak; bájos dalukat olykor a rigók éles szava töri meg. A szakadékból, melynek mélyéből a száguldó hegyi patak zúgása csak lassan hangzik föl, hirtelen messze hallhatóan meg- szólal a bakszarvas mély és vontatott hangja. Az erdő szélén félénk őz ugrik A morovici (maróti) régi templom.