Seite - 560 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

560 (1827-ben) megújították. A görög-keleti szerb egyházakban divatos szokás a szentképtartók (Ikonostas) vagy keresztút-oltárok alkalmazása, melyeknek felső részét rendesen csupa apró képekkel födik be. E szokástól eltérően a krusedoli oltárt aránylag kevesebb, de nagyobb képek díszítik, melyek fölé művészileg faragott kereszt emelkedik a Megváltó alakjával. Az oldalképekkel együtt ez bizonyos triptychon-szerű csoportozatot alkot. A középhajó oszlop- jaihoz támaszkodó mellékoltár alatt nyugosznak a kolostor jámbor alapítójának és nemeslelkű anyjának tűzből megmentett maradványai. Ez oltárok szép barokkstilű szoborművek. A templom egész hajóját a szentek életét ábrázoló fresko-képek borítják. A krusedoli kolostor kicsiny, byzanczi temploma valóságos mauzóleuma a szerbek történeti alakjainak. Itt nyugosznak az egyházfejedelmek közül Csernovics és Jovanovics patriarchák, Djakovié, Gjorgjevié, Popovics és Jovanovics metropoliták és Nikanor püspök; a világi nagyok közül a hadvezér Brankovics György, a ki mint államfogoly 2 1 évig ült az égeri (csehországi) börtönben, továbbá az 1848-i szerb vajda: Suplikac István, Obrenovics Ljubicza herczegné és Milán szerb király. Helyén való lesz itt néhány történeti visszaemlékezést beszúrnunk. A balkánfélszigeti szerb patriarchatus a XIV. században keletkezett. A szerb egyház önállósága azonban másfél századdal régibb. A Dusán czár alatt függetlenné (autokephallá) lett patriarcháknak hosszú sora Ipekben tartotta székhelyét, s még a török foglalás idején is ott maradtak. Csarnojevics Arzén patriarcha 1690-ben Ipekről Magyarországba költözött át. 1741-ben a Belgrádból átjött ipeki patriarchát, Jovanovics Arzént metropolitának nevezték ki, és Mária Terézia királynő 1743 április 24-én megerősítette őt a patriarchai méltóságban. De ez időtől egészen 1848-ig egyetlen érseket sem emeltek a patriarcha- ságra. Csak az 1848 deczember 15-én kibocsátott kiáltványnyal állította vissza ő felsége emez egyházi méltóságot. A szerb despoták és vajdák letűnt méltóságát illetőleg a következőket kell megjegyeznünk. A török hűbéres: Lazarevics István, a ki mint despota uralkodott Szerbiában, 1426-ban Zsigmond magyar királylyal szövetséget kötött, s Magyarország fönhatóságát Szerbia fölött elismerte. Ennek fejében több várost, köztük Debreczent és 36 falut kapott földesúri jogokkal. Utóda az állítólag rigómezei árulónak, Brankovics Vuknak György nevű fia lőn, a ki olyan tekintélynek örvendett, hogy 1446-ban, mikor az ország